Sírkő történet, sírkő másolat

Elszállították a csizmadiamester emlékművét

Ahhoz, hogy az eredeti sírkőről mintát vegyenek, Gothard János emlékművét el kellett bontani, hiszen eddigi helyén nem volt megoldható az eljárás. Kedd reggel Farkas Ferenc, és a Reneszánsz Kőfaragó műhely csapata – a hely szűke miatt kisebb nehézségek árán – elmozdította és elszállította az alkotást.

A szobrászművész érdeklődésünkre elmondta: a sírkő először a kőfaragóműhelybe kerül, hogy átvizsgálják és megtisztítsák az emlékművet, majd onnan átszállítják Farkas Ferenc műhelyébe. A képzőművész itt egy mintavétel után készíti el a kópiát, mégpedig vegyes formázási technikával. Szilikont és gipszet is használ a másolathoz, ami végül egy utólagos színezéssel kap az eredetihez hasonló „patinát”.

Az ötlet, hogy a néhai csizmadia sírkövének másolata kerüljön a múzeumba, a kiállítás tervezésekor született. Megyeri Anna történész-muzeológus pedig már régóta szeretné megmenteni a szobrot. Annál is inkább, mert a homokkő alkotás nincs jó állapotban, több helyen töredezett. A mostani akció előzményeiről elárulta: a múzeum új állandó kiállításában szeretnék bemutatni a helyi céhes iparosok életmódját, mert annak idején fontos szerepet töltöttek be a város életében. Az installáció egyik szép darabjának szánják a sírkő másolatot, hiszen a Kálvária-dombra a szűr-szabó céh tagjai, illetve más iparosok, városi előkelőségek is temetkeztek.

Gothard János és felesége Simonfy Borbála élete amúgy is szép és izgalmas történet. A pár 1795-ben házasodott, az egyik belvárosi tűzvészt követően a Várkörben építették fel otthonukat. Mint mélyen vallásos emberek fontosnak érezték a jótékonykodást és az adományozást. Ők lettek a „Szent háromság kép alap” (vagyis a mai Mindszenty téren álló Szentháromság szobor) kezelői. Az adományok révén 1811-ben állították fel a Szentháromság szobrot, akkor még a nagytemplom délnyugati sarkánál. A szoborcsoportot a keszthelyi Zitterbarth József kőfaragómester készítette el. Tíz évvel később pedig ugyanő lett az alkotója Gothard János sírkövének is, hiszen 1821-ben a csizmadia halálakor Simonfy Borbála őt kereste fel, hogy méltó emléket állíthasson férjének. Gothardot a Kálvária temetőben helyezték nyugalomra, a kápolna szomszédságában. 2001-ben aztán, a kerítésfal felújítása miatt az emlékművet áthelyezték a kápolna másik oldalára. 

Érdekes, hogy sírokat már ekkor sem találtak az emlékmű alatt (végrendelete értelmében Simonfy Borbálát is férje mellé kellett, hogy eltemessék). Both István, a temető önkéntes gondnoka, valamint a Kálvária-domb történetének lelkes kutatója szerint ennek az lehet az oka, hogy amikor a mai strand területén álló régi temetőt az 1920-as évek elején végleg felszámolták, sok síremlék átkerült a Kálváriára, emiatt pedig több ittlévő régi sírhantot felszámoltak. De legalább Gothard János míves síremléke megmaradt.

Az alkotás a szakemberek szerint több szempontból is egyedi és értékes. Azon túl, hogy magán viseli az egykori keszthelyi kőfaragóműhely stílusjegyeit, Napba öltözve és kígyót tiporva ábrázolja Szűz Máriát. A síremlék legfelső részére három angyalfej, a lábazaton pedig a halálra utaló koponya látható.

Az egyértelmű, hogy a Farkas Ferenc által készített másolat a múzeum új kiállítóterébe kerül. Hogy az eredeti sírkövet hol állítják fel újra, az viszont még kérdés. Elképzelhető, hogy a tisztítás után visszaviszik a temetőbe, vagy esetleg más, méltó és biztonságos helyszínt keresnek neki.