2018.06.24., vasárnap - IvánZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Nem tudjuk, mi van a "cuccban"

2016. december 09. péntek, 17:24
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Ha most bulvársajtóban lennék érdekelt, akkor azt írnám, hogy dr. Zacher Gábor kocka hasat villantott. Szerencsére azonban ennél sokkal fontosabb dolgok kerültek fókuszba a legutóbbi Pszicho Esten, melynek vendége a közkedvelt toxikológus volt.

Ezt a pletykalapokra jellemző mondatot is csak azért írtam le, mert Zacher bevezetésképpen beszélt a nyilvánosság szerepéről, saját népszerűségéről, illetve arról, hogy mára már megtanulta irányítani a médiát. Úgy beszél, hogy az jöjjön át, amit a szakma érez fontosnak, és nem az, amit a főszerkesztők gondolnak annak. A hasát meg csak azért láttuk véletlenül egy pillanatra, mert levette az ingét, hogy megmutassa az alatta rejlő Walking Dead ihlette pólót. Zacher Gábornak ugyanis éppúgy megvannak a maga függőségei, mint más földi halandónak: sorozatfüggő, csoki függő, koffeinista, nikotinista (pipázik), ezenkívül munka alkoholista és még edzésmániás is (nehezen bírja ki futás nélkül).

Szerhasználatról és függőségekről Zacher Gáborral

Miközben ezekről a társadalomban zajló „függő játszmákról” beszélgetett Nagy Réka klinikai szakpszichológussal az est háziasszonyával, azt is megtudtuk, hogy a fővárosi Honvéd Kórház Sürgősségi Osztályának főorvasa nagyjából végigjárta a szakmai szamárlétrát (talán ezért van az, hogy a mai napig nem derogál számára, hogy mondjuk ágytálat cseréljen). Volt műtősfiú, mentőtiszt, mentőorvos, majd baleseti sebészeten dolgozott. A sebészet mindig vonzotta, de kiderült, hogy gumiallergiája van, keze állandóan kisebesedett, így fel kellett hagynia az orvoslás ezen részével. Végül a toxikológiánál kötött ki; 2014-től pedig a Honvédkórház Sürgősségi Osztályát vezeti.

A Pszicho Est most ugyan kicsit talk-show jellegűbb lett a megszokottnál, persze a közönség nem bánta a személyes sztorikat. Ettől függetlenül fontos szakmai kérdések és társadalmi problémák is szóba kerültek. Például, hogy Magyarországon a becslések szerint 800 ezer alkoholista él, ebből negyedmillió nő. Míg a férfiak körében az alkoholizálás többnyire „csapatsportág”, addig a nők inkább magányosan űzik ezt a tevékenységet. A fiatalokra pedig egyre inkább jellemző az úgynevezett rohamivás; nem iszogatnak, hogy felszabadultabbak, lazábbak legyenek, hanem fél óra alatt akkora mennyiségű alkoholt juttatnak a szervezetükbe, hogy teljesen kiütik magukat.

Szinte mindenki függ egyébként valamitől, ha mástól nem, a telefonjától, a számítógépétől, vagy a közösségi oldalaktól. De vannak hashajtó függők, „leszarom tabletta” függők, sorozatfüggők is szép számmal (ez utóbbi a nőkre jellemző, akik így tudnak kitörni a pszichoszociális gettóból, amiben élnek).

A függőség egyébként nem más, mint egy olyan emléknyom, amit az egyén jónak tart, olyannyira, hogy nem tud tőle megszabadulni. Egyre ismétli. Nincs kontrollmechanizmus. Magát viszont torzan látja a folyamatban, hiszen „benne áll”. Éppen ezért csak egy kívülálló tud segíteni; s fontos is, hogy az orvos mindig kívülálló maradjon, eredményt ugyanis csak így lehet elérni.

A főorvos szerint az alkoholizmusról sokkal kevesebb szó esik, és jobban elbagatellizálják a témát, mint a droghasználatot, vagy drogfüggőséget, pedig az ivásnak sokkal mélyebb társadalmi gyökerei vannak. Jelenleg 20 ezer becsült drogfüggő él hazánkban. Drogstratégia van, alkoholstratégia sosem volt.

A toxikológus szerint nem az a baj, hogy a buliban néhány pohárral isznak a fiatalok. Ezért az nem jó szöveg a szülők részéről, hogy „ne igyál gyerek”. Úgyis fog! Sokkal jobb, ha arra neveljük őket, hogy ne idd meg a harmadikat. A kulturált alkoholfogyasztást kellene megtanulnia a fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Mert két sörtől, vagy két pohár bortól még senkinek nem lesz baja. A prevenciók viszont (legyen szó drogról, cigiről, vagy szeszről) az elrettentésről szólnak, ezért nem is működnek. A gyerekeket 15-16 éves korukban baromira nem érdekli, hogy mi lesz az egészségükkel 20-25 év múlva. A hiúságukra talán jobban lehet hatni: a svédek például úgy kampányolnak a cigaretta ellen, hogy „ha rágyújtasz, büdös leszel”!

A drogokkal az van manapság, hogy szinte lehetetlen nyomon követni az összetevőket. A szerhasználat más, mint tizenöt-húsz éve volt. Akkor viszonylag tiszták voltak az anyagok, ma nem tudjuk, hogy mi van a cuccban. Az orvos így a toxikus eseteknél a klinikai tünetet kezeli, nem az ellenszert keresi.

Hogy miért játszma a függőség? Mert aki benne van, azt hiszi, hogy bármikor abba tudja hagyni, csak ez bármikor valahogy sosem jön el. Az orvos ebben tud segíteni. És ez főleg olyan eseteknél kell, hogy minél gyorsabban megtörténjen, melyek halállal is végződhetnek. Mert ugye mindenki függ valamitől, de azért egy vásárlásfüggőségbe például még nem halt bele senki.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK