Igényes, idealista művész volt

 Emlékezés Bedő Sándorra - kiállítás a hangversenyteremben

Bedő Sándor Bicskén született 1947-ben, de a család nem sokkal később Zalaegerszegre költözött. A Pécsi Tanárképző Főiskolán előbb magyar-, majd rajz szakon végzett, később a Janus Pannonius Tudományegyetem vizuális nevelés szakán szerzett egyetemi diplomát. Az 1960-as évek végétől több helyen is tanított, 1970-ben visszatért Zalaegerszegre, 1978-ban pedig a Ságvári Endre (később Kölcsey) Gimnáziumba került, s itt is maradt egészen 2007-ig. A hetvenesévek elejétől már folyamatosan szerepelt csoportos és egyéni kiállításokon, 1982-ben elnyerte a pécsi Országos Pedagógus Képzőművészeti Tárlat grafikai fődíját. 1993-ban Zala Megyei Tárlat díjas, 1999-ben pedig Zala’Art díjas lett.

Önportré

Képeit elnézve ecsetvonásai sokszor olyant közvetítenek felénk, amit első ránézésre nehezen tudunk értelmezni, ám színei mindenkit elvarázsolnak. Lekötik figyelmünket, ami napjaink vizuális, képekkel terhelt világában nem kis teljesítmény – fogalmazott a tárlatnyitón köszöntőjében dr. Vadvári Tibor alpolgármester. 

Kostyál László és Vadvári Tibor

A kiállítást dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, felidézve néhány személyes történetet pályájuk elejéről. Mint fogalmazott, Bedő Sándort is köszönti a kiállításon, akinek a szelleme talán itt van közöttünk. A képeit nézve viszont biztos, hogy szellemiségét, a rá jellemző gondolkodásmódot sikerül megidézni. Egész pályája a művészetről, a rajzpedagógiáról szólt. Kevesen tudják róla, de írni is szeretett, a festészeten kívül könyveket illusztrált, szobrokat készített. Sőt, a színészet sem állt volna távol tőle; többször felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de ott nem járt sikerrel. Itthon viszont tagja lett a Reflex Színpadnak. Az országos képzőművész-világ szerencsére gyorsan befogadta az alkotót. Több hazai alkotótelep, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztályának tagja lett. A ’70-es, ’80-as években az ország több pontján, sőt külföldön is nyíltak egyéni tárlatai. 

Keresztek-, feszületek sorozat

Kostyál László egy mélyen gondolkodó, erőteljesen kérdező művészt ismert meg személyében. Mint a beat-generáció többi tagja, lázadó művész volt, aki nem fogadta el a kész sémákat, amiket az akkori társadalom elé tett. Inkább újrafogalmazta, újraértelmezte őket. Igényes, idealista művész volt, nemcsak magával, hanem a világgal szemben is. Nehezen kötött kompromisszumot a saját igényessége, és a világ tökéletlensége között. Képein is ez a tökéletességre való törekvés látszik. A legkülönbözőbb technikákkal dolgozott: olaj, akril, akvarell, de rendszeresen készített kollázsokat is. Mindegyiket jól csinálta, de egyikkel sem volt soha száz százalékig elégedett, talán ez is az oka, hogy folyamatosan tovább akart lépni. Kereste az utat – fogalmazott a művészettörténész. Hozzátette: a mostani kiállításon egy szűk keresztmetszetet láthatunk csak műveiből. De ezekből is jól kirajzolódik, hogy alkotásai mindig egy feszes térbeli konstrukcióból indultak ki, majd erre tevődött rá egy szürreális, színes világ. 

Szürreális, színes világ

Bogarak, lárvák, különös lények, madarak elevenednek meg alkotásain, ez látható a kiállítótér egyik felében. A galéria másik részébe pedig a szakrális vonal, vagyis a keresztekből, keresztre feszített Krisztusból álló festménysorozata került. Mivel nem volt kifejezetten istenhívő, utóbbi festményei inkább egyfajta útkeresésnek, vívódásnak tekinthetők. Megnyugvásra várt a sok keresgélés után.

A kiállítás november 12-ig látogatható.