Szobrok, melyek kicsipkézik a teret

Dús László 80 a Gönczi Galériában

80 éves Dús László, zalaegerszegi születésű festőművész, aki a kerek évforduló alkalmából ezúttal szobrokkal lepte meg közönségét. A jubileumi kiállításnak a Gönczi Galéria ad otthont. Zalaegerszegre ritkán látogat el (utoljára 75. születésnapja alkalmából nyílt tárlata), ám nevét annál többször emlegetik szülővárosában. Az 1960-as, 1970-es évek fordulóján (a Képzőművészeti Főiskola befejezése után) itt élt és alkotott, létrehozva az Egervári Művésztelepet. De más művészeti kezdeményezések (szakkörök, művészlakások) is kötődnek hozzá. A képzőművész a hetvenes évek közepétől az USÁ-ban telepedett le, de 1999-ben visszatért Magyarországra. Azóta Budapesten él, és – mint az a mostani kiállításon is jól látszik – mindig újít valamit. Óriásgrafikái mellett például égbe szökkenő, vagy kisméretű absztrakt szobrokat készít, hungarocell alapból.

A tárlatnyitó előtt lapunknak azt mesélte: három éve kezdett el szobrokkal foglalkozni. Az ötletet az adta, hogy olyan festményeket is készített, melyeknek egy-egy része kilépett a térbe. Így kedve támadt tovább vinni ezt a gondolatot. Türelmetlen természet, ezért hungarocell tömbökből mintáz. Ezt sem olyan egyszerű „faragni”, de mégis gyorsan lehet dolgozni vele. A formákat aztán egy speciális eljárással bronzba öntik, majd ha szilárd állapotúvá váltak, cizellálják és színezik őket. Így jönnek létre az eltérő hatású felületek és színek, bár némelyiknél megmarad a hungarocell-hatás is.

- A szobrokkal valami olyasmit sikerült elérnem, ami engem is meglepett. Mégis a korábbi munkáimnak, festményeimnek folytatásai ezek. A kopott felületek, textúrák érdekelnek, és a szobrok is erről szólnak, ilyen értelemben nincs különbség festmény és plasztika között. Csak most kiléptem a 3 dimenziós térbe – tette hozzá.

Dús László azt mondja, nem szereti a szokványos dolgokat, ezért a teret is a hagyományostól eltérő módon rendezi be egy-egy kiállítás kapcsán. Most a Gönczi Galéria teljes hosszában (mintha egy végtelen asztal lenne) sorakoznak a szobrok, amik körbejárhatók. A nonfiguratív alakzatoknak nincs címe, az asszociációt a nézőre bízza. Úgy látja, hogy az amerikai közönség vevőbb az absztraktra. Tulajdonképpen a disszidálásának is az volt az egyik oka, hogy úgy érezte itthon nem értik igazán ezt a stílust. A közönség itt jobban szereti, ha a művészet konkrétan ábrázol valamit, mintha csak érzékeltet, sejtet. Nevetve tette hozzá, hogy bár már több mint húsz éve újra Magyarországon él, azt látja, hogy ez azóta se nagyon változott. De ma már mindez nem zavarja.

A kiállítást Hajdú István műkritikus nyitotta meg, aki szerint a művész a szobraival kicsipkézi teret. Mintha rajzok lebegnének a 3 dimenziós térben. Dús Lászlót születésnapja alkalmából Balaicz Zoltán polgármester is köszöntötte, felidézve az alkotó pályafutását és a korszakok, életszakaszok folyamatos változásait.

A kiállítás január 21-ig fogadja a látogatókat.