A repülőgépeltérítéstől a Mindszentyneumig

 Múzeumi „Pillanatképek” nyolc előadásban

A magyar kultúra napja alkalmából itt került sor a Pillanatképek című szimpóziumra, melynek keretében nyolc előadás hangzott el, bemutatva a múzeum újdonságait, legfrissebb kutatásait, vagy azok eredményeit. A résztvevőket dr. Kostyál László igazgató és Velkey Péter, a humánigazgatási osztály vezetője köszöntötte. 

A szimpózium előadói

A mostani szimpózium a rézkortól egészen napjainkig sok érdekességgel szolgált. A résztvevők megtudhatták például, hogy a történészi munka kincseket rejt. Erős Krisztina történész ugyanis a ruhagyár múltját kutatva egy 1956. júliusi repülőgépeltérítés részleteiről is sok érdekességet tudott meg. Mégpedig azért, mert a Budapestről Zalaegerszegre tartó, ám az eltérítés miatt Németország területén landoló gép egyik utasa Szántó György, a zalaegerszegi ruhagyár akkori igazgatója volt. A gyár vezetője kartöréssel és kisebb fejsérüléssel vészelte át a tragédiát. A hazai légiközlekedésben ez az eset vezetett el az utasok fokozottabb ellenőrzéséhez, hiszen korábban nem volt semmilyen biztonsági protokoll felszállás előtt.

Papp Albert Önarckép című festménye (Forrás: Internet/Kuny Domokos Múzeum)

Dr. Kostyál László művészettörténész arról számolt be, hogy a múzeum gyűjteménye tavaly egy zalai születésű – ám a megyéből már kamaszkorában elszármazott – művész, Papp Albert (Kemendollár, 1938 – Tatabánya, 2015) festményeivel gyarapodott. A néhány évvel ezelőtt elhunyt alkotó úgy került ismét a látókörükbe, hogy a tatai múzeum művészettörténésze megkereste Kostyál Lászlót azzal, hogy a festő hagyatékában számos zalai tájat/épületet ábrázoló kép van. A művész özvegye pedig lehet, hogy szívesen ajándékozna néhány művet a Göcseji Múzeum számára. Ami végül meg is történt. Papp Albert festményei expresszív stílusúak, sokszor foltszerű festésmód jellemzi őket, sőt komorabb, filozofikusabb hangulatú képeket is jegyez. A művészettörténész szerint Papp Albert neve a jövőben minden bizonnyal bekerül majd a megye képzőművészeti kánonjába.

Az elmúlt bő egy év régészeti feltárásairól, azon belül is a különleges temetkezésekről Simmer Lívia régészeti osztályvezető tartott rövid előadást. Az eredményeket összegezve elmondható, hogy Petőhenye mellett találták meg a legrégebbi sírt, mely körülbelül 6000 éves. Egy szórthamvas temetkezési formáról van szó, ahol a nagyobb csontok (például lábszárcsont) még megmaradnak. Többek között ez segíti meghatározni a leletek korát. Egy másik feltárási helyszínen, Sármelléken pedig különös sírokat, rendellenes temetkezéseket is találtak a korabeli időkből.

A készülő Mindszentyneum homlokzatának egy részlete

A múzeum két restaurátora, Horváth Imre műtárgyvédelmi osztályvezető és Horváth Csaba segédrestaurátor többek között azt mesélte el, hogy hogyan lehet egy régi zsúrkocsi szögletes kerekét ismét használhatóvá tenni, illetve hogy miképp lehetséges egy 19. századi esküvői csokrot restaurálni anélkül, hogy az érzékeny csipke és szalag megsérülne.

A szimpóziumon az élményalapú tanulásról a múzeumpedagógusok (Sümeginé Horváth Anita, Szabó Tímea, Simon-Kiss Judit) számoltak be, mégpedig egy hagyományos lakodalmas jelenettel. Kiss Nóra néprajzkutató a zalaszentgyörgyi menhelyi gyerekek megható sorsát tárta a hallgatók elé, Varju András falumúzeumi osztályvezető azt mutatta be, hogy egy határon átnyúló osztrák-magyar projekt keretében hogyan tanítják vissza a régi népi mesterségeket a mai fiataloknak. A Mindszentyneum tagintézményvezetője, Csengei Ágota pedig a készülő új múzeumi épületszárny jövőjéről és tervezett kiállításairól szólt.