Csókjelenet maszkban

Színházi próba arc nélkül

A társulat a közelmúltban végzett a próbafolyamattal, sőt egy szűk körű házi bemutatót is tartottak, néhány kolléga és családtag részvételével. A Rákosi Viktor regénye alapján készült előadás tulajdonképpen készen van; várják, hogy felemelkedjenek a sorompók és visszatérhessen a közönség a nézőtérre. A próbafolyamat viszont nem volt egyszerű, hiszen a színészeknek maszkban kellett dolgozniuk. A szükséges, ám mindenki számára kényelmetlen viselet a színház és az előadóművészet világában talán még inkább megnehezíti a munkát.

Farkas Ignác rendezte az Elnémult harangok című előadást

Farkas Ignác, az előadás rendezője érdeklődésünkre elárulta: embert próbáló időszakon vannak túl, de szerencsére azért élvezték is a próbafolyamatot. 

- Azt mondják, hogy a szem az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz, ami így is van, ám a színésznek kell, hogy legyen arca is. A mimika, a gesztusok legalább annyira hozzátartoznak a művészi kifejezésmódhoz és az előadás teljességéhez, mint a szöveg. Különösen igaz ez az olyan jeleneteknél, amikor éppen nem beszélnek a szereplők, hanem a mozdulataikkal, arcukkal (legyen az fintor, öröm, csodálkozás, ijedség, bármi) kommunikálnak. Hát, ezeket a dolgokat a próba alatt leginkább csak odaképzeltük, hiszen a maszk az arc nagy részét eltakarta! Ehelyett szóban beszéltük át az ilyen jelenetrészeket.

Mint megtudtuk, a helyzet néha vicces dolgokat eredményezett. Az Elnémult harangok két kulcsfigurája egy fiatal szerelmespár, akik nemcsak, hogy közel kerülnek egymáshoz (értsd: másfél méteren belülre), hanem csókjelenet is szerepel a darabban. Nos, ezt is maszkban próbálták el a színészek.

A csókjelenetet is maszkban próbálták el a fiatal színészek (Forrás: Facebook/Hevesi Sándor Színház)

Hogy az arc eltakarása felerősítette-e a valamelyest a gesztusokat, Farkas Ignác azt felelete, hogy szerencsére nem, hiszen az sem jó, ha „túlgesztikulálunk” egy-egy szituációt. Ami viszont zavaró, hogy a mozdulatok között megjelent a lecsúszni készülő maszk visszahúzása. Ami ugye legkevésbé sem része az előadásnak. Szerencsére ez a „hiba” abban a pillanatban megszűnik, amint újra lehet rendesen játszani.

- Azért bizakodóak vagyunk, hogy hamarosan visszatérhetünk a normális színházi munkához. Muszáj, hogy lássunk némi fényt az alagút végén. Most inkább kicsit tehetetlennek érezzük magunkat, hiszen az energia, a kedv, az alkotásvágy bennünk van! Nekem szerencsém van, nem unatkozom akkor sem, ha épp nincs próba. Nemrég született unokám, kutyánk is van, akivel szintén foglalkozni kell, és nagy könyvfaló vagyok! Folyamatosan tájékozódom az ország-világ kulturális, művészeti híreiről is, hiszen érdekel, hogy mások mit csinálnak, hogyan élik meg ezt az időszakot, hogyan próbálnak dolgozni. Ezekből is lehet olykor inspirációt nyerni, és hát ott van az az érzés is, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal.

Az arc játéka most nagyrészt láthatatlan (Forrás: Facebook/Hevesi Sándor Színház)

A rendező azt mondja, az Elnémult harangokat „feltették a polcra” (így hívják maguk között az elkészült, „ugrásra kész” előadásokat). A mostani darabon kívül a Legyetek jók, ha tudtok, a Kőszívű ember fiai és a Kölcsönlakás várja, hogy egy néhány napos (maszk nélküli) felújító próba után a közönség elé kerülhessen.