Gábriel József emlékezete

A jeles alkalomból köszöntőt mondott Balaicz Zoltán polgármester, Kajári Attila tankerületi vezető és a művész özvegye, Janice Gábriel is. A rendezvényen elhangzott: az iskola galériáját már korábban – még a festő életében – elnevezték Gábrielről, ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott a könyvtár is. Ennek bejárata mellett kialakítottak egy emléksarkot, melybe az alkotó három (az intézmény tulajdonában lévő) festménye, valamint egykori festőállványa és íróasztala került.

Névadó ünnepség és kiállítás az Izsákban

Kiss Gábor, Herkliné Ebedli Gyöngyi, Janice Gábriel és dr. Kostyál László az emléksarok előtt

A névadóünnepség részeként a földszinti galériában egy kamarakiállítás nyílt, melyet a művész barátja, Nádaskay Zoltán grafikus, volt képkeretező, az Izsák-iskola tanára nyitott meg. Köszöntőjében felelevenítette ismeretségük húsz esztendejét, és Gábriel jellegzetes alakját. Ami elsőre talán mogorvának tűnt, valójában egy tehetséges, csupa szív, barátságos, humoros embert tisztelhettünk benne. Soha nem kérkedett vele, hogy ő fest és hogy művész. Az alkotási folyamatról is mindig csak úgy beszélt, hogy „pacsmagoltam”, „vacakoltam” valamit. Képei lassan, de annál nagyobb alapossággal készültek, míg végül előjöttek a jól ismert „gábrieli ködből” az alakok.

A kamarakiállítást Nádaskay Zoltán nyitotta meg

A rendezvény részeként dr. Kostyál László művészettörténész tartott előadást Gábriel József életének és munkásságának egyes korszakairól. Mint mondta: a hetvenes évek közepén kezdett oktatni a Deák-szakközépiskolában, és művészete is ekkor kezdett kibontakozni. Pár év múlva felvették a „Képzőre”, ahol 1980-ban szerzett diplomát. Az ott eltöltött évek nagy hatást gyakoroltak művészetére. Szép lassan szakított a kezdeti színes, figurális világgal, majd a szintén színes, ám absztrakt festészettel is, és megalkotta a maga jellegzetes világát. A sejtelmes fátyolból felbukkanó – jórészt női – alakokkal, jelenetrészletekkel. Talán tudatalattinkból, vagy más gondolati szférákból jönnek ezek a finoman érzékelhető figurák.

Festőállványa és íróasztala is az emléksarokba került

Akárhogy is, a művészettörténész szerint egy európai rangú festőművész volt, aki élete utolsó szakaszát már Zalától távol – ám tőle nem elszakadva – Amerikában élte. Ezekre az évekre tehető az úgynevezett fehér-korszaka. De, a halála előtti években a színek, és a határozottabban, kontúrosabban megjelenített alakok/portrék (továbbra is nők) újra hangsúlyt kaptak néhány festményén.

Hogy milyen kapcsolatban állt a söjtöri születésű, sokáig Csácsban élő képzőművész az Izsák-iskolával, és miért került sor az emléksarok kialakítására, arról Herkliné Ebedli Gyöngyi, a településrész önkormányzati képviselője, az Izsák-iskola igazgatója szólt. Ünnepi beszédet Kiss Gábor könyvtárigazgató mondott.