Nőművészet, vagy feminizmus?

Női alkotók a történelem folyamán - Király Hajnalka előadása az Utóvéd sorozat keretében

A Club PopUp Undergroundban szervezett előadáson Király Hajnalka festőművész, a Báthory-iskola művésztanára beszélt a női alkotókról és a nőművészetről. Felvetve azt a kérdést is, hogy miért szerepel kevesebb női művész a múzeumokban, galériákban, annak ellenére, hogy a képzőművészeti képzésben ma már egyre több hölgy vesz részt. Az előadó azokról a női képzőművészekről mesélt, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Kiss Ágnes Katinka személyében még zalaegerszegi alkotó is bekerült a szubjektív válogatásba. A terjedelmes témáról viszont nagyon is tényszerűen beszélt a művésztanár.

Király Hajnalka és Tóth Norbert, a programsorozat szervezője

Mindenekelőtt eloszlatott egy félreértést: a nőművészet ugyanis nem azonos a feminista művészettel. Előbbi a nőiséggel foglakozik, érintve az egyes alkotók saját testükkel való tapasztalatait, illetve a nők társadalomban elfoglalt helyzetét. A feminista művészet ezzel szemben egy történeti kategória, mely a feminista mozgalom képviselőiből összeállt művészeket jelenti. Érdekes, hogy az 1970-es évekig inkább a biológiai nem alapján értelmezték a témát, később pedig a társadalmi szemlélet (gender) vált általánossá.

Az emberiségnek minden bizonnyal nem volt olyan időszaka, amikor a nők ne alkottak volna. Király Hajnalka a reneszánsz kortól kezdődően adott egy átfogó képet arról, hogy mikor milyen lehetőségük volt a nőknek művészeti tevékenységet végezni, művészeti képzésekben részt venni. De arra is rávilágított, hogy mennyire sokféle műfajt, stílust képviselnek a női művészek, emellett az általuk felvetett kérdések (megfestett tartalmak) is szerteágazóak. A reneszánsz idején a nők még nem vehettek részt művészeti oktatásban. Ha valakinek a családjában, vagy baráti körében volt férfi művész, aki megtanította őket festeni, rajzolni, formázni, akkor szerencséjük volt. Később is csak nagyon jó kapcsolatok révén lehetett bejutni a királyi akadémiákra. A nőket azért tiltották a művészeti tanulmányoktól, mert a képzés során aktokat is kellett rajzolni, a modellek pedig férfiak voltak. Ez nem illett bele a kor erkölcsi szabályaiba.

Az est folyamán szóba került többek között Frida Kahlo, akit sokan feministának gondolnak, de az előadó szerint ez nem feltétlenül igaz. A legfőbb vágya ugyanis az volt, hogy anya legyen, ami nem adatott meg neki. A számtalan egészségügyi problémával küzdő Frida saját testélményeit ábrázolta, emellett az idealizált (európai) nőképpel teljesen szembefordult. Még ha nem is teljesen tudatosan. Stílusa, színvilága viszont utánozhatatlan. Az előadó beszélt az art deco és a modern kor egyik legjelesebb képviselőjéről Tamara de Lempickáról is, aki már sztárnak számított. A kor öntudatos nője jelenik meg képein; mégpedig a rá jellemző „hideg” erotikával.

Részlet Anna Margit alkotásaiból

Ami a magyar női művészeti képzést illeti: sokáig nem ugyanazt az oktatást kapták, mint a férfiak. Kevesebb óraszámban tanultak például anatómiát, helyette csipkéket és népművészeti motívumokat tanulmányozhattak. A 20. század folyamán Anna Margit és Ország Lili lettek azok az első női alkotók, akik a férfiakkal egyenrangú művészekké váltak.

Király Hajnalka beszélt a feminista művészetről, valamint a kommunista időszak állami feminizmusáról is, ami valójában az egyenjogúság álcájába bújtatott propaganda volt. A feminista művészek a ’70-es évektől sokszor utalnak a nők, férfiak által kiszolgáltatott helyzetére, a női testre, mint árucikkre, de az öregedés és az arról folyó diskurzus, a női szerepek-, az anyaság társadalmi megítélése is kimeríthetetlen téma. Gyakoriak a provokatív, tabukat döntögető ábrázolásmódok (például Nagy Kriszta „Tereskova” esetében). Az előadó egyik kedvence pedig Verebics Ágnes, aki töredékes, groteszk testképeivel a nemiség és az erőszak által veszélyeztett emberi alak drámáját mutatja be.

Kiss Ágnes Katinka művészete is szóba került

A festőművész szerint a női kiállítások szervezése nem pótolja a hiányosságokat, sokkal inkább esszencializálja a női művészetet. A cél az lenne, hogy azonos számban képviseltessék magukat a nők és a férfiak egy-egy csoportos kiállításon.