Balogh Mihály népi iparművész kiállítása

Minden darab fa kihívás számára

Ahogy a tárlat címe is mutatja, a mester a természet szépsége előtt tisztelegve faragja munkáit, melyek ugyanúgy őrzik az egykor volt elődök hagyományát, mint alkalmasak a mai lakások díszének, vagy akár használati tárgynak. Prokné Tirner Gyöngyi, az alkotóház vezetője elmondta, az idei nyár náluk a fafaragókat helyezi előtérbe, ehhez nagyon jól illeszkedik Balogh Mihály bemutatója, életműkiállítása. 

A kiállítást Szabó Zoltán, a Hagyományok Háza tudományos főmunkatársa nyitotta meg. Elismeréssel szólt a sokoldalú iparművész tevékenységéről, melybe a speciális faragáson túl régi házak zsuppolása, kültéri játszóeszközök, az apai nyomvonalat követve szobor faragás tartozik, de készített már hangszert is, és számtalan használati- és lakberendezési tárgyat, vezetett fafaragó táborokat, dolgozott a Göcseji Falumúzeumban a műemlék házak karbantartójaként. A munkásságát 1981-ben a lenti táborban kezdte, és az eltelt több mint 40 év legszebb műveit mutatja most be. 

De a kiállító keze munkája alakította több környékbeli település arculatát is, többek között a lakóhely Hottóét is. 1986-ban zsűriztetett először és 1989-ben érdemelte ki a népi iparművész címet. Magyarországon 30 településen készített kültéri játszóteret, dolgozott Normandiában, Finnországban, Németországban, Franciaországban, Svájcban ahol szintén elismerték tudását, kézügyességét, szakmai alázatát és szerény személyiségét. 

Az alkotó vallja, minden darab fa számára egy kihívás. 

- A fát lábon állva választom ki. Megfigyelem a formáját, megnézem, mit kíván az alapanyag – mondja Balogh Mihály, miközben elmeséli a kiállítás egyik leglátványosabb elemének, a kosfejes polcnak a történetét, melyet a fa egy elágazása indított az alkotó képzeletének útján. – Nem mindig sikerülnek az elképzelések, hiszen a fa repedékeny, ez időnként eltérít az eredeti tervtől. A hárs és a vadcseresznye a kedvenc faanyagom. 

- Országos megmérettetésen 7 arannyal büszkélkedhet, a megyén belül Vajda Lajos díjjal ismerték el. Bő 40 éve alkot. Van még új a nap alatt ezen a területen?

- Igen, most éppen a hottói Ziránó bábszínháznak készítek bábokat, díszletet. Szeretem az ilyen jellegű munkákat. Havas Henriknek is készítettem már ajándékot. Ami pedig a legelső munkám volt, az is a gyerekekhez kapcsolódik, a gyerekjátékok. Nagy igény volt rá, sajnos az uniós szabványhoz nem lehet igazítani a fák természetes ívét, ami mindig más és más. Így ezek a felkérések és a játékok lassan leépültek. 

- Elégedett ezzel az életművel?

- Igen, de még szeretnék néhány dolgot megvalósítani. Van három fiú unokám, akiket szintén nagyon érdekel a faragás, amikor csak lehet, együtt alkotunk. Jártam sokat külföldön és ez alapján tudom, hogy a magyar népművészet egyedülálló a világon, máshol szinte nem létezik. Fontos, hogy mi őrizzük továbbra is.