Kiállításon a kertvárosi szobor története

A Kultúrházak éjjel-nappal országos rendezvénysorozat keretén belül nyílt kiállításon Szabolcs Péter és Farkas Ferenc szobrászművészek idézték fel a fiatalon – mindössze 30 évesen elhunyt – Götz alakját, valamint a Legenda-szobor kalandos történetét.

A tárlatot megálmodó Bényi Zoltán programszervező elmondta: szeretnék, ha kicsit fókuszba kerülne a szobor, illetve ha a kertvárosiak többet tudnának mind az alkotásról, mind pedig annak készítőjéről. A szobrot – melyet 1970-ben készített Götz János – 1973-ban vásárolta meg a város. A szobrász a mű köztéri változatát már nem tudta kidolgozni, hiszen 1971-ben elhunyt. Az eredeti szobor egy kisebb méretű, acélvázra erősített, rézlemezből készült alkotás volt, ami nem kerülhetett közterületre, mert hamar korrodálódott volna.

1996-ban, Borbélyné Török Mária, akkori művelődési osztályvezető javasolta, hogy a Legendát be kellene mutatni a zalaegerszegi közönségnek. Igen ám, de a szobor a művész halála után Miskolcra, majd Sátoraljaújhelyre került. Zalaegerszegnek pedig egy bírósági eljárás keretében be kellett bizonyítania, hogy a szobor a hetvenes évek eleje óta a város tulajdona. Ez sikerült is, így 1999-ben a csácsi Izsák-iskolában felállításra került a lovas alakot ábrázoló alkotás. Még ugyanebben az évben fogalmazódott meg az is, hogy jó volna elkészíteni a szobor köztéri változatát; hiszen a Legenda nem zárt térbe való.

A művet az eredeti vázlatok alapján Farkas Ferenc szobrászművész nagyította fel és öntötte bronzba. Az új, immár közterületre alkalmas szobrot 2001-ben – Götz halálának harmincadik évfordulóján – avatták fel. A posztamenst és az alkotás körüli parkot Szerdahelyi Károly építész tervezte, s költségeket a város állta.

Szabolcs Péter hozzátette: telitalálat a szobor helyszíne, bár az sajnálatos, hogy az utóbbi időben a növényzet és park nincs rendben tartva, így alig érvényesül az alkotás. Götz Jánossal annak idején csoporttársak voltak a Képzőművészeti Főiskolán, s már akkor látszott, hogy egy érzékeny, a szobrászat klasszikus hagyományait követő, ám azt meg is újító művész lesz belőle. Sajnálatos, hogy korai halála megakadályozta abban, hogy tehetségét maximálisan kibontakoztathassa, bár szobrai olyan erejűek, hogy gyakorlatilag egy teljes életművet hagyott maga után. Tiszta, egyenes, becsületes ember volt, aki a mindvégig a művészet lényegét kereste, kutatta. Ez hajtotta Rómába is, ahol váratlanul hunyt el.