Nőnek lenni akkor; egy kiállítás tapasztalatai

 Zárórendezvény tárlatvezetéssel és sanzonokkal

Finisszázs a 21. századi szereplőkkel

Az est felvezetéseként Szényi Krisztina, a múzeum kommunikációs munkatársa „interjúvolta meg” a kurátorokat arról, hogy milyen érzésekkel és tanulságokkal zárják a kiállítást. Béres Katalin elárulat: 2015-ben kezdett Festetics Mária életével foglalkozni, és akkor jutott eszébe, hogy zalai nőkről még soha nem készült kiállítás. Így fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy bemutassanak néhány olyan 20. századi nőt, akik a századforduló környékén, illetve a két világháború közötti időszakban saját tehetségük, kitartásuk révén, vagy az életkörülményeik alakulása miatt túlléptek a hagyományos női szerepeken és saját jogon, önálló egzisztenciát alakítottak ki maguknak. Először egyedül készült a kiállításra, de menet közben új kollégák érkeztek a múzeumba Erős Krisztina és Kiss Nóra személyében, így arra gondolt, hogy a tárlat előkészületei és megrendezése egy jó tanulás lehet a fiatalabb kollégáknak, így felkérte őket is kurátornak. Nem bánta meg, a közös munka eredményesnek bizonyult.

Erős Krisztina hozzátette: nagyon a szívéhez nőtt a kiállítás, hiszen ez volt az első ilyen munka, amiben részt vett. Az ötleteléstől a kutatáson át a rendezéséig, a falak festéséig, majd a tárlatvezetésekig rengeteg feladat volt, de élvezte minden percét. Örül, hogy az érintett korszakkal kapcsolatban az ő tudásuk is bővült, mert rengeteg plusz információt kaptak a látogatóktól. Az pedig hihetetlen élmény, mikor a tárlatvezetésen felkiált egy látogató, hogy „Jé, ott van az anyukám az egyik fotón!” 

Béres Katalin

Kiss Nóra leginkább a kiállítás előkészületeit, majd a tárlatvezetéseket élvezte. Mint mesélte, ő csak egy hölgy, nevezetesen Turcsányi Sipos Kató zöldkeresztes védőnő életútját kutatta: interjút készített a fiával, fotókat és tárgyakat gyűjtött az enteriőrhöz, amik mind nagyon izgalmas feladatok voltak számára.

A záróeseményére meghívást kaptak azok a 21. századi zalaegerszegi hölgyek, akik az elmúlt hónapokban részt vettek a kiállításhoz kapcsolódó „Nőnek lenni akkor… és most” tárlatvezetés-sorozaton; bemutatva, hogy a múlt századi foglakozásoknak mik a mai megfelelői vagy, hogy egy-egy korabeli szereplő életútjához miképp tud kapcsolódni egy mai nő.

Gróf Festetics Mária gazdálkodó (Sissi királyné egykori udvarhölgye), Háry Emma költő, Hegedűs Klári színész, Saly Viktorné (és lányai) fényképész, dr. Kovács Malvin orvos, Turcsányi Sipos Kató védőnő, Fráter Blanka óvónő, óvodaigazgató, Grész Irma, a polgári leányiskola igazgatója, valamint Farkasovszky Terike tánctanár életútját a három kurátor idézte fel röviden. Majd Bódis Bettina énekes régi sanzonokkal búcsúztatta el a kiállítást; többek között Karády Katalin, Toldy Mária és más neves előadók korabeli slágerei csendültek fel. 

Bódis Bettina

A finisszázst követő kötetlen találkozón Béres Katalin lapunk érdeklődésére még azt is elmondta: 98 százalékban nők látogatták a tárlatot, így azt a sztereotípiát sajnos nem sikerült megtörni, hogy ez egy „nőcis kiállítás”. Pedig semmi ilyesmiről nem volt szó, hiszen a kilenc zalai hölgy életútján keresztül a 20. század első évtizedeinek történései, az egykor itt élt emberek életmódja, mentalitása, az akkori helyi társadalmi szervezetek, kapcsolati hálók, foglalkozások kerültek a középpontba. Tehát a női szereplők révén ez egy várostörténeti kiállítás volt. Lehet, hogy a férfiak felé ezt jobban kellett volna kommunikálniuk, nekik szóló programokkal, akár férfi tárlatvezetőkkel. Pozitívum viszont, hogy a történészek tudása is bővült, mert azok a látogatók, akik még ismertek néhányat a szereplők közül, vagy valamelyik szakma képviseletében voltak jelen, jó néhány adatot pontosítottak. Megdöntve ezzel családi legendákat is. Arról nem is beszélve, hogy sok olyan látogatót sikerült bevonzani, akik korábban még nem jártak a múzeum rendezvényein.

Siker az is, hogy a kiállításnak és a városvédő Kummer Gyulának köszönhetően az önkormányzat védetté nyilvánította és felújítja a Saly lányok elhanyagolt sírját. A tervek szerint pedig dr. Kovács Malvinnak, a város első női orvosának és Grész Irma iskolaigazgatónak lesz szobra, illetve emléktáblája. Mindez jelzi, mennyire fontos, hogy a múltbeli események és szereplők nyilvánosságot kapjanak – tette hozzá Béres Katalin.

A tárlatot ugyan a héten lebontják, ám a kilenc szereplő neve most már nem megy feledésbe. A levéltár, a megyei könyvtár és a múzeum összefogásával készül ugyanis egy „Nevezetes zalaiak” című adatbázis, melybe már bekerülnek a kiállításon bemutatott nők, illetve női életutak.

Béres Katalin pedig bízik abban, hogy kollégái folytatják ezt a munkát az ő nyugállományba vonulása után is, hiszen a 20. század második fele is sok izgalmas női sorsot és várostörténeti érdekességet rejt.