Konferencia Széchenyi emlékére

Az angolosan jelzett kötőszó pedig utalhat akár Széchenyi utazásaira, külföldön – többek között Angliában - szerzett tapasztalataira is. Pláne, mert egy ideig még angolmániával is megvádolták a hazai arisztokrata körök.

Széchenyi István gróf születésének 225. évfordulója alkalmából rendeztek a fent idézett címmel tudományos emlékülést a megyeszékhelyen működő közgyűjtemények. A konferenciára a Zalaegerszegi Törvényszék dísztermében került sor. Az előadókat és a résztvevőket a rendezvényt támogató Zala Megyei Közgyűlés nevében Pácsonyi Imre alelnök köszöntötte.

Zalai szálak – ellentmondásokkal

Balaicz Zoltán polgármester a tanácskozást megnyitva kiemelte: a zalaegerszegi önkormányzat minden évben támogatja azt az elgondolást, hogy a városhoz vagy a megyéhez kötődő elődeinkről legyen egy-egy tudományos ülés. Idén Széchenyi István születésének 225. évfordulóját ünnepelhetjük egy szakmai konferenciával, jövőre pedig Zalaegerszeg elő írásos említésének 770. évfordulója előtt tisztelgünk.

Széchenyi és Zala (ami alatt természetesen nem a mai megyehatár, hanem a korabeli Zala vármegye területe értendő) kapcsolatáról elhangzott: a grófnak voltak itt birtokai, és rokonai (unokatestvére) is, de alapvetően keveset látogatta őket. Deák Ferenccel viszont rendszeresen találkozott. Ezen kívül a megyét érintő, kiemelt fontosságú ügyekbe bekapcsolódott. Kapcsolata a vármegyével ugyanakkor kissé ellentmondásosnak tekinthető, hiszen közvetlenül nem folyt bele az itt folyó politikai életbe, érdeklődését inkább országos dolgok kötötték le, de rendszeresen tett nagylelkű felajánlásokat a megyének.

A Kiss Gábor könyvtárigazgató vezette tudományos ülésen nyolc előadás hangzott el, olyan változatos témákban, mint például hogy hogyan próbálta Széchenyi István fellendíteni a zalai lótenyésztést (Béres Katalin főmuzeológus – Göcseji Múzeum). Széchenyi e területen véghezvitt kísérlete jól példázza a reformkor polgári átalakulásának nehézségeit is. Mint azt a történész elmondta: a gróf kísérletei nem hoztak áttörő sikert a zalai lótenyésztés terén, pedig még a legjobb ménjét (Titánt) is a megyének ajándékozta. A vármegyének volt ugyan ménese, de ennek fenntartása sokba került, és nem éppen volt nyereséges vállalkozás. Széchenyi fejlesztési elgondolásai pedig nem sok eredménnyel jártak.

A grófot amúgy országos viszonylatban is furcsán méregették, mikor angliai mintára szabályozni szerette volna a lóversenyeket, és lótenyésztő egyesületet hozott létre. Kezdetben „angolmániával” is vádolták újító tetteit.

A konferencián Kiss Gábor elnökölt

Kaján Imre múzeumigazgató (Göcseji Múzeum) a zalai vízszabályozások, vízrendezések szintén vitákkal tarkított történéseibe vezette be a hallgatóságot. Az összefogás, társulás, na és a víz szakszerű összegyűjtése helyett azonban a Balaton vizének „lecsapolását” sürgették a helyi birtokosok. Az igazgató elmondta: Széchenyi korában a vízszabályozás nem volt sikertörténet. Annak ellenére, hogy több ezer hold földet „posványosított el” állandó jelleggel a kiáradó Zala. A helyzetet nehezítette, hogy az akkori mérnökök státusza nem volt olyan mértékű, hogy egy birtokossal vitatkozhattak volna. Sok jövőbe mutató elképzelés így elsikkadt.

A konferencia további részében szó esett még többek között a balatoni gőzhajózás elindításáról (dr. Gyimesi Endre nyugalmazott címzetes igazgató - MNL Zala Megyei Levéltára), Széchenyi és a zalai reformellenzék viszonyáról (Molnár András levéltár igazgató - MNL Zala Megyei Levéltára), valamint Széchenyi és Deák kapcsolatáról (Kiss Gábor igazgató – Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár).

A tudományos tanácskozáson a házigazda intézmény nevében dr. Sorok Norbert, a Zalaegerszegi Törvényszék elnöke mondott zárszót.