Múlt századi „hideg nyalatok”

Bővebb információért Béres Katalin történészhez fordultunk, aki néhány régi újságcikkre hívta fel a figyelmünket. A Zalamegye című újság 1893. augusztus 8-i számában például Kummer Gyula – vagyis a kedvelt zalaegerszegi cukrászda, a Kummer kávéház tulajdonosa – jelentetett meg egy hirdetést az aktuális kínálatukról, és kedvezményes áraikról. A reklámból többek között kiderül, hogy ekkoriban ők már árultak fagylaltot, mely saját cukrászatuk terméke volt.

Fagylaltok tiszta gyümölcsből

A tulajdonos tájékoztatja is a nagyérdemű közönséget arról, hogy ők bizony „nem vizahólyaggal és esencziákkal készült úgynevezett olasz fagylaltot” árulnak, hanem „tiszta gyümölcsből készült Kummer-félét, mely már régóta a legjobb hírnévnek örvend”. (1 liter árát az akció keretében 1 forint 70 krajcárról 1 forint 20-ra szállították le.)

Apropó vizahólyag: ez pontosan az, aminek hangzik. Vagyis a hal szárított úszóhólyagja, mely színtelen, átlátszó lemezek formájában került forgalomba, és többféle célra használták. Például afféle zselatinként, ragasztóanyagként, vagy a borászatok derítőszerként. Szóval a 19. század végén az olasz fagylalt nem annyira a minőséget, hanem inkább az adalékanyagok használatát jelentette.

Fotó: Facebook/Göcseji Múzeum

A múzeum által közzétett fotó azonban nem a kávéházi körülmények között zajló fagyizást, hanem az utcai fagylaltárusítás egy kedves pillanatát jelenítette meg.  A fénykép 1933 körül készülhetett a Wlassics Gyula (ma Ady-) utcában, és a Behm cukrászda fagylaltoskocsiját láthatjuk rajta. A történész szerint a városban már a 20-as években is volt utcai árusítás, ami aztán még hosszú ideig meg is maradt. A Zalamegyei Újság 1931. június 19-i cikkéből pedig az is kiderül, hogy ekkoriban a fagylalt utcai árusítására a törvény értelmében csak hadirokkantak és hadiözvegyek kaphattak engedélyt. A 30-as évek elején a városban három cukrász árusíthatott fagylaltot. Egy negyedik is kérelmezte az üzleti tevékenységet, de mivel nem talált sem hadiözvegyet, sem hadirokkantat az árusításra, így végül a kereskedelmi minisztérium nem engedélyezte az árusítást.

Magyarországon egyébként már a 18. század elejétől, közepétől kezdve árusítottak a kávéházak és a cukrászdák különféle hideg, gyümölcsös nyalánkságokat, bár ezek még nem nevezhetők a mai értelemben vett fagylaltnak.  Maga a szó is csak a 18. század végétől kezdett elterjedni, a korábbi „hideg nyalat” helyett. A maihoz hasonló csemege a 19. század első felében, vagyis a reformkorban indult hódító útjára, először Pest-Budán, hiszen maga a kávéházi kultúra is ekkor kapott ott nagy lendületet. Sok helyen 6-8, de esetenként 12 féle fagylaltot is kínáltak már a vevőknek. A hűtési és forgatási technológiai pedig egy amerikai szabadalom révén került az országba. (Mindezekről Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs című könyvében lehet bővebben olvasni.)

Ami a május 8-i fagylalt világnapját illet: a szakirodalom szerint azért erre a tavaszi napra esett a választás, mert az V. hó a tölcsért szimbolizálja, a 8-as szám pedig a két egymáson fekvő gombócot.