Mázas kerámiák, érmek, grafikák

 Németh János ritkán látott alkotásai

A meglepetésekkel szolgáló tárlat a Keresztury VMK Gönczi Galériájában látható, a műveket dr. Kostyál László művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a megnyitón. Nemcsak alkotásait elemezte, hanem a kiállítás címéhez kapcsolódva néhány személyes történetet is felelevenített közös utazásaikkal kapcsolatban. A külföldi kiállítások során kiderült, hogy a keramikusművész nem szereti sem a skót whisky-t, sem a kagylót, és bár kályhás családból származik, nem tud cserépkályhát építeni. A lépcsőn azonban vigyáznia kell, pláne, ha egy női kísérővel lépdel lefelé.

A most kiállított alkotásokkal kapcsolatban a művészettörténész elmondta: Németh János kinyitott egy fényképalbumot, melyben útjának főbb állomásait nézhetik meg a betérők. Látszólag semmi sem más, mint eddig, mégis minden más: ritkán látható darabok kerültek elő a kezdeti időszaktól (1950-es évek) egészen a 2010-es évekig. Megelevenedik az alkotó grafikai világa; izgalmas diófapác rajzok bővítik a repertoárt, melyekből akár egy önálló kiállítást is szívesen látnánk. De monumentális köztéri-, vagy beltéri műveinek makettjeit, vázlatait is bemutatja az „út során”. A vázlatok sosem a végleges művet ábrázolják, hanem annak csak egyes elemeit, hiszen menet közben még minden formálódik; ahogy a rá jellemző kubusokból összeáll az egész.

Meseszerű motívumokkal díszített mázas kerámiák, mitológiai, vallási szimbólumokat felvonultató domborművek, állati tulajdonságokat megelevenítő tréfás szobrok sorakoznak a galéria terében. A jellegzetes figurák között újdonságnak hat a 2000-es években készült Terrorista című szobra, mely szinte absztrakt kompozíciónak tekinthető. Érmei pedig szintén egy külön világot képviselnek.

Kostyál László szerint a műveket nézve az látszik, hogy Németh János akár a grafikában, akár a hagyományos szobrászat terén nagyot tudott volna alkotni. Bármelyik kategóriában elismert művész lehetne. Szívéhez azonban már a kezdetektől a kerámia állt közel, mert egy ízig-vérig göcseji ember. Aki itt érzi otthon magát, és itthon van közöttünk – fogalmazott.

Az alkotóművész megköszönte a szívhez szóló megnyitót, majd néhány történettel ő is felelevenített életének (útjának) egy-két emlékezetes állomását. Mint mesélte: agyagos családban született és számára teljesen természetes volt, hogy kisgyermekként játékait agyagból készítette. A család műhelye egy nyüzsgő helyszín volt, sokan megfordultak ott, és a kemence körül sok sztorit hallott. Úgy érzi, hogy az ember életében meghatározó az, hogy gyermekként mit szív magába. Neki a munka sosem munka volt, hanem hivatásérzet. Ezt látta a szüleitől is. Soha nem akart világmegváltó lenni, csak igaz ember. Alkotásaival pedig többek között azt szeretné kifejezni, hogy mindig van remény és öröm.

A kiállítás október 29-ig látogatható a Gönczi Galériában.