Lezártnak hitt kutatások anyagai bővültek

A zalaegerszegi díszteremben rendezett kétnapos konferencián a házigazda intézményen kívül a Göcseji Múzeum, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, a nagykanizsai Thúry György Múzeum, a Halis István Városi Könyvtár, valamint a keszthelyi Balatoni Múzeum kollégái tartottak előadást. Köszöntőt Balaicz Zoltán polgármester mondott.

Klasszikus témák és újdonságok a közgyűjteményi napokon

A tudományos ülésen – melyen harmincöt előadás hangzott el – számos zalai vonatkozású múltbéli esemény, illetve több (az ókortól egészen napjainkig terjedő) korszak politikai, társadalmi- és gazdasági kérdései kerültek terítékre. Ezenkívül a kutatók munkáját segítő digitális adatbázisokról, speciális térinformatikai szoftverekben rejlő lehetőségekről, valamint múzeumpedagógiáról is szó esett. Több jeles dátumról is megemlékeztek. Tóth János igazgató például az idén ötven esztendős Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum relikviáiról tartott előadást, Cserhalmi Henriette a Deák-könyvtár harminc éves könyv- és papírrestaurálási munkáit összegezte, dr. Foki Ibolya pedig a 750 éves Kisbucsa településtörténetéről beszélt.

Az előadók egy csoportja Balaicz Zoltán társaságában

A fond (és a fondjegyzék) vajon mi? És hogyan lehet a digitalizált iratok között optimálisan keresni? Tette fel a kérdést nyitányként Káli Csaba, a levéltár igazgatóhelyettese, utalva arra, hogy a kutatók sokszor nehezen igazodnak el az intézmény internetről elérhető nyilvános adatbázisaiban. Mint mondta: a levéltári iratok fondokba rendeződnek (egy fond egy iratképző szervezet anyagait jelenti), ezek jegyzéke a fondjegyzék. Szakmabéliek és laikusok egyaránt használhatják a honlapról elérhető iratjegyzékeket, digitalizált adatbázisokat; persze nem árt előzetesen tájékozódni ezek felépítéséről a hatékonyabb keresés, na és találat érdekében.

A rendezvény első napján került bemutatásra a Göcseji Múzeum készülő új állandó kiállításának terve. A virtuális tárlatvezetésen Béres Katalin muzeológus elárulta: nem klasszikus várostörténeti bemutatóban gondolkodtak. Immár 21. századi módszerekkel (kevés szöveggel, sok képpel, interaktív elemekkel) azt szeretnék majd bemutatni a látogatóknak, hogy milyen volt a korabeli város. Hogyan éltek itt, és milyen foglalkozásokat űztek az egyes korszakokban eleink, valamint hogy milyen közös tereket használtak az egyes társadalmi csoportok. Az új kiállításon (melynek tényleges megszületése a múzeumépület felújításának ütemétől függ) egy képzeletbeli házaspár, Egerszegi Mihály és Boriska asszony kalauzolja majd a látogatókat.

A konferencia egyik tanulsága az volt, hogy mindig vannak olyan munkák, amiket nem lehet befejezni. Erről szólt dr. Kostyál László művészettörténész előadása, aki lezártnak vélt Kisfaludi Strobl Zsigmond kutatásához kapott olyan értékes relikviákat, amik a néhai szobrászművész (szekrény mélyén felejtődött) hagyatékából kerültek elő. De Molnár András történész is egy olyan – kilencven levelet tartalmazó, az Országgyűlés Könyvtárában megbúvó – hagyaték birtokába jutott, mellyel bővíteni tudja Deák Ferenc testvérbátyjának, Deák Antalnak az életrajzát.

A klasszikusnak számító néprajzi, régészeti, helytörténeti témák mellett Simon Beáta levéltári könyvtáros az intézmény muzeális könyvgyűjteményének példányaiban rejlő, egyedi bejegyzésekre (reflexiókra, szöveghez nem kapcsolódó családi feljegyzésekre, esetleg firkákra) hívta fel a figyelmet. Eke István régész pedig arra, hogy a közgyűjteményekben dolgozó szakembereknek olykor érdemes „külsősöket” is bevonni a munkákba: ezt támasztják alá a zalai amatőr fémkeresősökkel végzett közös munkák első sikerei. A tudományos ülés „pikáns” hangulatáról Bekő Tamás levéltáros gondoskodott, aki Deák Gábor és Hertelendy Anna (Deák Ferenc nagyszülei) viharos házasságáról és válásáról számolt be.

Örömteli, hogy nemcsak a múlt, hanem immár a jelenkor is témát szolgáltat a kutatóknak. Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzosa, a 2000-es évek balatoni borkultúrájának szerves részét képező, komplex családi gazdaságok működését mutatta be.

A következő közgyűjteményi szakmai napokra két év múlva kerül sor. Ahogy Molnár András, a házigazda intézmény igazgatójaként zárszavában fogalmazott: reméli, hogy a kétnapos tanácskozás során mindenki kicsit nyitottabbá vált a társtudományok, partnerintézmények munkája iránt. Ezzel tovább erősödhet az intézmények közötti együttműködés és segítségnyújtás, ami a megyében egyébként is példaértékű.