Határtalan térélmények Zalaegerszegen és külföldön

 Megjelent a KulTour-Vidék blog szerzőjének, Pánczél Petrának a válogatáskötete

A szerző a tízéves KULToUR-Vidék blogján megjelenő bejegyzéseiből és több ezer saját fotójából válogatott, végül a kötetben húsz írás – köztük öt külföldi élménybeszámoló – és közel száz színes fotó jelent meg.  

(Forrás: Vadas Zsuzsa)

A könyvet a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be, ahol Tóth Renáta a könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Gyimesi Endre, a Pannon Írók Társaságának elnöke szólt a Pannon Tükör-díjas szerző munkásságáról, sajátos látásmódjáról, kritikai észrevételeiről, amelyeken át mindig érződik a város iránti szüntelen érdeklődése, elkötelezettsége. 

Pánczél Petrával Tódor Tamás idegenvezető, a Tourinform  Iroda munkatársa beszélgetett. Többek között elhangzott: A szövegek szerkesztett változata került a könyvbe, általában húzni, tömöríteni kellett, mert más az online térben mozogni egy szöveggel, mint nyomtatásban. Keretet, szerkezetet kellett adni az írásoknak, főleg úgy, hogy a zalaegerszegi közterek és a külföldi utak között legyenek pici kapcsolódási pontok – hangsúlyozta elöljáróban a szerző.

(Forrás: Bálizs Zsuzsa)

Tódor Tamás kérdésére, „miszerint az úgynevezett helyzetváltozások is meghatározzák az érdeklődési körödet, ezt lehet-e úgy értelmezni, hogy ha van helyzet, akkor ebből fakadóan van változás is?” Pánczél Petra a következőket válaszolta: „ Helyzet mindig van, a legbiztosabb dolog pedig az állandó változás. Valami mindig történik a városban, amire reagálni kell. Próbálom véleményformáló és cselekvő városi polgárként élni a mindennapjaimat, aki nemcsak elszenvedi a helyzeteket és változásokat, hanem aki értelmezi, véleményezi, ha pedig kell, kritikával illeti azokat. De a magam eszközeivel alakítani is igyekszem a dolgokat. A helyzetváltozás amúgy szójáték is. A helyzetek is változnak, meg én is változtatom a helyzetemet, vagyis szeretek mozgásban lenni, jönni-menni-utazni. 

A határtalan térélmények Zalaegerszegről szóló része főképp arról árulkodik, hogyan viszonyul a szerző a térhez, milyen gondolatot vált ki belőle egy-egy köztér, szobor, vagy éppen épület (amit már lebontottak, vagy újjá építettek). Ilyen például a Gól kocsma megidézése, melynek helyén ma a Mindszentyneum áll. De olvashatnak többek között a Kálvária tér „viszontagságairól”, a régi idők elhanyagolt utcabútorairól (szőnyegporló állványok), a Csipkeház alatti falfirkákról, a Beton kettős életéről, a Panel-sorsról és annak lehetőségeiről és a város körüli „dombmászásokról”. 

(Forrás: KulTour-Vidék)

A szerző elkalauzol bennünket néhány külföldi utazásra is, így Írországba, Krakkóba, Prágába, Montenegróba és Marrakechbe, és az olvasó minden bizonnyal észreveszi az egerszegi párhuzamokat is. 

A kötetet Tóth Norbert képzőművész tervezte, és a Pannon Írók Társasága jelentette meg. A több mint egyórás beszélgetést dedikálás és jóhangulatú diskurálás követte, no és egy kis csokievés. Nem véletlenül. A kötet záró írása A csokizás határokon átnyúló cselekedetéről szól. Mert: „ a csoki szépít, a csoki energiát ad, a csoki Gondolat, a csoki egészséges. A csoki egyezményes nemzetközi jel… olyan pártsemleges, határokon átnyúló cselekedet, mely elősegíti a népek barátságát, békés egymás mellett élését. A csoki szabadság, egyenlőség, testvériség…A csoki szociálpszichológiai jelenség.

És ahogy Pánczél Petra írja: „Csokit ettem. Megírtam. De csak, mert jó volt. Ha nem ízlett volna, vagy ha netán valamelyik allergén összetevője negatív hatást gyakorolt volna rám, szóhoz sem jutottam volna.”