2019.07.22., hétfő - Magdolna Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Várostörténeti érdekességek a középkorból

2019. március 04. hétfő, 15:04
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
A város középkori történetét foglalja össze az a készülő kiadvány, mely a tervek szerint ebben az évben jelenik meg az Egerszegi Füzetek sorozat részeként. Az „Egurscug birtoktól Egerszeg végvárig” című könyv szerzői, dr. Bilkei Irén főlevéltáros és dr. Vándor László régész, évtizedek óta kutatják a témát.

A kötet érdekessége és újdonsága abban rejlik, hogy a Zala Megyei Levéltár és a Göcseji Múzeum egykori igazgatói – immár nyugdíjas kutatóként – arra vállalkoztak, hogy a levéltári források és az eddigi régészeti feltárások alapján összegezzék mindazt, ami Egerszeg középkoráról és kora újkoráról (vagyis a 13-17. század közötti időszakról) tudható. De a könyv néhány új elméleti megközelítéssel is szolgál. A részletekről a szerzőkkel beszélgettünk.

Régészeti és levéltári eredmények egy kötetben

Dr. Bilkei Irén és dr. Vándor László egy kötetbe szerkesztik a levéltári és a régészeti kutatások eredményeit

Bilkei Irén és Vándor László bevezetésképpen elárulták: a város nem bővelkedik túl sok középkori épületben, vagy épületmaradványban, és nagyon kevés a tárgyalt korszakból származó levéltári forrás is. Tréfásan és kissé lesarkítva úgy fogalmaztak, hogy a házak zöme akkoriban nem téglából épült, ezért megsemmisült, írott forrás meg jórészt csak akkor keletkezett, ha szőlőbirtokok tulajdonlásáról volt szó, vagy ha valami „zűr” – peres ügy – támadt. De ezekről majd később.

- A belváros területén nincs ma is álló középkori épület. Amit a felszínen mindösszesen láthatunk, az a nagytemplom mellett előkerült temetőkápolna maradványa. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek régészeti feltárásaiból viszonylag pontosan be tudjuk határolni a város egykori kiterjedését, sőt azt is, hogy hol élhettek a tehetősebb emberek, és hol az iparosok – mondja Vándor László. Tudunk még középkori épületekről, de azok a föld alatt vannak. Ilyen például a város korábbi temploma, ami a nagytemplom alatt található, és a 16. századi püspöki udvarház, mely fölött most a törvényszék épülete áll. Ezenkívül több feltárás eredményeképpen a 16-17. századi végvár helyzetét is meg tudjuk határozni. Legutóbb pedig a múzeum mellett végzett ásatáson előkerültek azok a téglaégető kemencék is, melyek minden bizonnyal a korabeli templom bővítéséhez szükséges építőanyagot állították elő.

Ami a város középkori kiterjedését illeti: a mai nagytemplomtól nagyjából a Petőfi utcáig volt beépített a terület. Ezenkívül a Csány tér környékéről kerültek elő középkori leletek, házcsoportok. A régész a belváros területén talált kerámiákból és más leletekből arra következtet, hogy a mai mozi épületének környékén tehetősebb emberek éltek, a Dísz tér vonalában pedig a tűzzel dolgozó iparosok laktak. Amolyan biztonsági okból őket igyekeztek az akkori település szélére költöztetni.

- Az egerszegi végvár kialakulását zárófejezetnek szánom, annál is inkább, mert a vár 1600 utáni (vagyis a kanizsai vár eleste utáni) szerepével kapcsolatban nagyon sok tanulmány jelent már meg. A vár 1500-as évekbeli kialakulása viszont kevéssé publikált. A könyvben most erre teszek kísérletet.

Persze Egurscug 1247-es első írásos említésétől kezdve sok idő telt el a végvár létrejöttéig. A régészeti kutatások eredményeit sok esetben alátámasztják, vagy éppen kiegészítik az írásos források. Bár, mint azt Bilkei Irén mondja: ahogy középkori épületekben nem, úgy oklevelekben sem nagyon bővelkedünk. Ráadásul a levéltári források nem mindig helyből kerülnek elő: van, hogy a veszprémi levéltárban, vagy az Országos Levéltár adatbázisában, esetleg különböző okmánytárakban találni érdekességeket. De a mezővárosok kutatásával, és a fogalom megközelítésével kapcsolatban is vannak újdonságok.

- A város első írásos említésének idejét, vagyis az 1247-es évszámot bizonyára sokan ismerik, hiszen rendszeresen megemlékezünk erről az évfordulóról. Ritkábban esik szó azonban arról az 1266-os oklevélről, melyben az áll, hogy IV. Béla a veszprémi püspök birtokába adja Egerszeget. Pedig ez is fontos dátum, hiszen a püspök ezzel a város kegyura lesz – folytatja Bilkei Irén.

Frimmel Gyula 2017-ben készült grafikája a középkori városképről

Hozzátette: mélységében próbálta az írásbeliséget vizsgálni, ami azért is érdekes, mert írott források ott jöttek létre legelőször, ahol a szőlőbirtokokat kellett regisztrálni. A város környékén pedig bőven akadtak ilyenek. A főlevéltáros utalt arra is, hogy bizonyára sokak előtt ismert Egerszeg mezőváros jellege: a források a 15. századtól már egyértelműen oppidumként említik a települést. A fogalommal kapcsolatban azonban vannak új megközelítések. A régi kutatásokban a mezővárosokat a jogi helyzetük alapján vizsgálták. Ez tényleg egy konkrét jogi státuszt jelentett, vagyis az nem volt meghatározva, hogy mi is a mezőváros pontosan. Sokan máig úgy értelmezik, hogy afféle mezőgazdasági településről van szó, pedig sokkal inkább jelent „mezőn állót”, vagyis olyan várost, ami nincs fallal körülvéve.

- Az új kutatások ma már nem feltétlenül a jogi helyzetből, hanem a mezővárosok funkciójából indulnak ki, és ennek alapján rangsorolják is az egyes településeket. Egerszeg nyilván nem került előkelő helyre a rangsorban, a jelentőségét mégsem kell alábecsülni. A környék egyik fontos piacközpontja volt, így sok embert és sok árut vonzott. Gyakorlatilag már a 14. század közepétől volt hetivásár-tartási joga.

A történész érdekességképpen azt is elárulta: a középkori iratok jó része akkor keletkezett, ha valamilyen zűrös eset – birtokviszonnyal kapcsolatos adás-vételi konfliktus, vagy más peres ügy – adódott. Egy 1446-os irat szerint Pálóci László országbíró egy szőlőhegyi konfliktus rendezésére még párbajt is elrendelt, ami akkor már ritkaságnak számított. A párbaj eredményéről már nincs adat.

- Sajnos nem mindig sikerül olyan információkra bukkanni az oklevelekben, amikre éppen kíváncsiak lennénk. Például nem tudjuk, hogy voltak-e céhek a középkori városban, de azt igen, hogy szabók, mészárosok, molnárok éltek itt. Azt is csak saccolni lehet, hogy a 16. században mekkora volt a lakosságszám. Egy 1523-as adóösszeírás 123 adózót említ, ezt lehet a vélt családtagok számával megszorozni, tehát 1000 fő alatti településről beszélhetünk. A sok kis apró adat, azonban mégis sok mindent kirajzol a város középkori múltjával kapcsolatban – mondja Bilkei Irén.

És hogy mely ponton kapcsolódott össze leginkább a levéltári és a régészeti munka? Főleg a már említett püspöki udvarház és a korabeli templom bővítésének kapcsán, valamint a végvár történeténél. A régészeti kutatásokat itt nagyon jól kiegészítették a levéltári források, illetve a fel nem tárt épületek - például a püspöki udvarház - esetében ráerősítettek a régészek feltételezéseire.

A szerzők elmondták: a történeti és régészeti fejezeteken túl – melyek nemcsak Zalaegerszegre, hanem 23 környező településre is vonatkoznak –, tizenhárom dokumentum-melléklet és várleltár is kerül a készülő kötetbe, mely jelenleg lektorálás alatt áll. Ha minden a terv szerint halad, néhány hónap múlva a közönség is kézbe veheti az új várostörténeti kiadványt.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK