A jó fotós költő is

Életútja jó példa arra, hogy – a tehetségen túl – szenvedélyes munkával hogyan lesz egy fotólaboránsból elismert fotóriporter és fotóművész. A Zalaegerszegen nyílt tárlat – melynek címe stílusosan Szelíd história – a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Fényképtárából érkezett. (Egy éve szintén az ő közreműködésüknek köszönhetően Keleti Éva fotográfus alkotásait láthatták az érdeklődők, szintén a zsinagógában.) Hemző az 1940-es évek elején a Hunnia Filmstúdióban kezdte pályafutását, majd nyomdai fényképész és retusőr lett. Később a Honvéd Sportegyesület, azt követően pedig a Képes Sport munkatársaként tevékenykedett. Hosszú ideig dolgozott a Magyar Szemle képszerkesztőjeként is (ez a lap a hetvenes-nyolcvanas években afféle „országimázs” kiadvány volt; magyarul nem, csak idegen nyelveken adták ki.)

 Válogatás Hemző Károly fotográfiáiból

A mai felnőtt generáció leginkább Hemző Károly ételfotóit, és feleségével, Lajos Marival kiadott szakácskönyveit ismeri -fogalmazott a kiállításmegnyitón Tolvaj Márta alpolgármester. Hozzátette: ahhoz, hogy valaki jó fotókat készítsen, költőnek is kell lennie. A most látható anyag afféle koncentrátum Hemző fotóiból; szép lenyomata az őt körülvevő világnak.

Hangulatképek, városképek egyaránt láthatók

Kiscsatári Marianna főmuzeológus (MNM Történeti Fényképtár) a tárlatot megnyitva elmondta: Hemző több tízezer felvételt adott a múzeum fotótárának. 2010-ben a budapesti zsáner- és városképeiből már nyílt egy átfogó kiállításuk, majd az egész életművét bemutatták egy retrospektív tárlat keretében. A mostani, zalaegerszegi kiállításra főleg sportfotóiból, városképeiből, na és a híres lovas fotóiból készítettek válogatást. Mint fogalmazott: Hemző Károly ízig-vérig fotóriporter volt. Még a nehéz műfajú sportfotózáshoz is megvolt mind a fizikai állóképessége, mind pedig az alázata és türelme, ami nélkül nem lehet ezt a munkát elvégezni. Valahogy mindig meglátta, megérezte a nagy akciók, események előtti pillanatot, így a megfelelő időben kattintott. (Rengetegszer fotózta például az Aranycsapatot.) A lovak iránti szeretete pedig vidéki nyaralásokkal kezdődött. Később is rendszeresen fényképzet őket, mert a ló a szabadság szimbóluma volt számára. Sok olyan különös beállítású képe van, melyeken úgy tűnik, mintha egyik ló fotózta volna a másikat.

A kiállítást Kiscsatári Marianna nyitotta meg

Ami munkásságának legismertebb részét, vagyis a gasztrofotókat illeti: feleségével összesen harmincöt fényképes receptkönyvet jelentettek meg. Ételképeit és a szakácskönyveket egy konzervgyári munka ihlette. Csakhogy a konzervételekről nem sikerült szép képeket készítenie, ezért felesége inkább megfőzte a menüsort, amit aztán lefotózott. Így indult kettejük „gasztro-karrierje”. 

Tolvaj Márta, Szarka Klára, Lajos Mari, Kiscsatári Marianna és Takács Kata a tárlatnyitó után

A tárlaton részt vett Szarka Klára fotótörténész, a kiállítás kurátora, és Hemző felesége, Lajos Mari is. A kurátor elmondta: Hemző több generációnak is mestere volt. Emiatt Lajos Marival, a Mai Manó Házzal és a Robert Capa Központtal közösen létrehoztak egy Hemző Károly-díjat, melyre minden évben 35 év alatti fotósok pályázhatnak. A zsűri olyan fotográfiákat vár, amelyek Magyarországon vagy magyar lakta területeken készültek a mindennapi életről, a művészet, tudomány, sport, szabadidő, a privát élet történéseiről. (Az idei díjazás épp a napokban történt; melyet Csudai Sándor az Origo fotósa nyert el.)

A hangversenyteremben nyílt tárlat június 29-ig látogatható.