2024.05.01., szerda - Fülöp, JakabZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Test és víz érintkezése

2018. augusztus 23. csütörtök, 17:58
Szerző pánczélPetra Fotó: –pP–
Vízbe merülni jó, különösen kánikula idején. Sőt, már az is üdítően hat, ha ilyen témájú képeket, netán festményeket nézünk. Vízélmény és Merülés a címe Tánczos György festőművész új sorozatának is, melyek a közelmúltban véget ért GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepen készültek.

Persze az alkotó művészetében a víz, és az abban elmerülő alakok nem pusztán az egyszerű strandélményt és a hűsölés örömét akarják közvetíteni a néző felé. Még akkor sem, ha Tánczos György festészetében a frissességnek fontos szerepe van; de kicsit más kontextusban. Többek között erről beszélgettünk vele két művésztelep között. A gébárti- után ugyanis a balatoncsicsói alkotótáborba várták.

Frissesség és akvarell-hatás

– Néhány éve Csúsztatások címmel már volt egy tárlatod, ahol vízbe merült alakokat, főleg aktokat láthatott tőled a közönség. Ez újdonságnak számított korábbi – régi fotók hangulatát idéző – munkáidhoz képest. Mi ihlette a váltást?

– Talán az, hogy nehéz éveken vagyunk túl a családommal, és szeretnék bizonyos dolgokat a jövőben megúszni. Bár az is igaz, hogy a víz és annak tanulmányozása mindig foglalkoztatott. Elég jól úszom, régen triatlonoztam, sőt szívesen készítek víz alatti fotókat is. Tény, hogy az egyetemi éveim alatt először nonfiguratív felülettanulmányokkal foglalkoztam, majd ehhez jött hozzá a régi fotók hangulatát idéző korszak. A diplomamunkámban ezt a két világot ütköztettem egymással. Később aztán a felületképző homok az új, realisztikusabb képek keretévé szelídült. Mindez látszólag elég távol áll a víztől, mégis valahogy ezektől jutottam el oda, ahol most vagyok.

– Közben feltúrtad a családi fotóalbumot is a korábbi festményekhez?

– Tulajdonképpen igen! A gyermekkori élmények újragondolásai voltak ezek a munkák. Az úgynevezett fotórealista képeimet tényleg korabeli fényképek alapján festettem. Mint ahogyan a mostani vizes témákhoz is alámerülök a fényképezőgépemmel. De ez nem jelenti azt, hogy szolgai módon lemásolom a vászonra, amit a fotón látok. Inkább az van, hogy a fényképekről előzetes vázlatokat készítek, hogy festés közben már ne az anatómiával kelljen foglalkozni, hanem sokkal inkább a fényekkel, árnyékokkal, színekkel. A cél pedig mindig az, – még a régi fotókat idéző képeknél is – hogy frissesség legyen a festményen.

– Ehhez van valamilyen sajátos koncepciód?

– Egyrészt a kihagyásra épülő szemléletben hiszek. Vagyis, hogy nem kell az egész vásznat mindenáron telefesteni. Tudni kell kihagyni, hogy a csúcsfények érvényesüljenek. Ezt tanítom az Ady-iskolában a gyerekeknek is, és a felnőtt csoportom hallgatóit is erre ösztönzöm. Másrészt pedig arra törekszem, hogy bár olajfestékkel dolgozom, mégis akvarell-hatásúak legyenek a képeim.

– Az előbb szó volt a színekről. E téren is megfigyelhető egy változás a korábbi évekhez képest, hiszen monokrómról színesre váltottál.

– Érdekes ez, mert miután megszülettek a gyerekeim, azt vettem észre, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a színek. Valamiféle belső késztetésből. Ezenkívül 2010-ben Kaszás Tamás képzőművésznek volt egy kiváló installációja a Sokszínűség menedéke címmel, és ez nagy hatással volt rám. A színek, fények egyre inkább foglalkoztatni kezdtek engem is.

– A víz pont jó „terep” ezek megfigyeléséhez. Mit jelent neked ezen túlmenően maga a víz, vagy a merülés élménye?

– Egy ősi éltető elemet, ami megnyugtat, biztonságot ad, körbevesz, és ami szó szerint körüllebegi, körülöleli az embert. Egy idilli világ, amit keresünk. Mindezt társítottam az aktokkal, és a víz felületén, vagy a víz mélyén megjelenő fényekkel, színekkel.

– Ha már aktok: mindig csak nők vannak a vízben. Ez szándékos?

– Hűha, tényleg! Ezen még nem gondolkodtam. Viszont az sem jutott még eszembe, hogy férfialakokat fessek ebbe a környezetbe. Inkább a víz alatti fények és a női testfelületek kölcsönhatása érdekel. Ezek az aktok amúgy csak részletek, testforma-szeletek, hiszen ritkán festem meg a teljes testet. Inkább az foglalkoztat, hogy a buborékok, hullámok, örvények hogyan viszonyulnak a kiemelt, kinagyított részekhez.

– A GébArt-i művésztelepen készült festményeken mintha több lenne az örvény. Ez már új irányt jelez?

– Nem tudom, lehet. Az biztos, hogy szeretném továbbgondolni kicsit ezt a vizes témát. Például a sávos bontású képek, vagy a függőlegesen bontott női figurák felé terelni a perspektívát. Még ha ez utóbbi így kicsit furán is hangzik. De a víz és a test érintkezése sok titkot rejt még magában. A jövőben megkísérlem ezeket megfejteni és vászonra vinni.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK