2019.10.19., szombat - Nándor Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

A Tanácsköztársaságról objektíven

2019. március 27. szerda, 17:29
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP; és Internet
A Tanácsköztársaság 100. évfordulója apropóján rendezett tudományos ülést a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára. A város dísztermében megtartott konferencián – melyen Balaicz Zoltán polgármester mondott köszöntőt – főleg a Zala megyei események (beleértve Lendvát is) kerültek fókuszba, de némi dunántúli kitekintésre is sor került.

Mint azt Molnár András, a zalai levéltár igazgatója bevezetésképpen elmondta: a Kádár-rendszer alatt, a forradalmi ifjúsági napok keretében évről évre megemlékeztünk a Tanácsköztársaság kikiáltásáról, és az azt követő „dicsőséges 133 napról”. A rendszerváltozás után azonban sem országos, sem helyi szinten nem történt meg az esemény modern kori feldolgozása, értékelése. A történészek és levéltárosok a tudományos ülés keretében most erre tesznek kísérletet. A tervek között szerepel az is, hogy a konferencián elhangzott tíz előadás egy kötet formájában is napvilágot lát a következő évben.

Konferencia és újrainduló kutatások a 100. évfordulón

Készül továbbá egy országos kiadvány is, mely az egyes megyékben fellelhető levéltári forrásokat rendezi kötetbe. Erről, illetve a Tanácsköztársasággal kapcsolatos kutatásokról dr. Szabó Csaba a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója szólt. A forráskiadvánnyal kapcsolatban úgy fogalmazott: 2017-ben indult a munka, melynek keretében az ország minden megyéjét megvizsgálták a kollégák, hogy milyen dokumentumok állnak rendelkezésre a Tanácsköztársaság időszakával kapcsolatban. Tették ezt elsősorban azért, mert a rendszerváltozás után szinten senki sem foglalkozott az 1919. március 21-től augusztus 1-ig tartó eseményekkel (illetve azok előzményeivel és utóhatásaival). Valószínűleg a kommunista időszak mítoszgyártása – a dicsőséges 133 nap emléke – annyira beleégett a kutatók tudatába, hogy inkább szemlesütve kerülték a témát – fogalmazott a főigazgató.

A konferencia előadói

Hozzátette: ha nem kezeljük helyén a Tanácsköztársaságot, akkor nem értjük meg sem Trianont, sem a két világháború közötti korszakot, hosszútávon pedig a rendszerváltozást sem. A két évvel ezelőtt útjára indított országos kutatómunka egyik nem titkolt célja az, hogy újra beszéljünk a Tanácsköztársaságról, és a feldolgozott dokumentumok tükrében immár objektíven tegyük ezt.

Hogy az 1919. március 21-i fővárosi események miképp hatottak a dunántúli települések igazgatására, arról dr. Nagy Szabolcs, a veszprémi levéltár igazgatóhelyettese beszélt a konferencián. Mint mondta, ebben a régióban nagy különbségek nem voltak az egyes városok eseményei között, többek között azért sem, mert nagyon hasonló körülmények határozták meg a városok működését. A Dunántúl jellemzően konzervatív volt és kevéssé iparosodott. Emiatt a munkásmozgalmak is jelentéktelenek voltak. A régió a március 21-i eseményekről pár napos csúszással értesült, és jórészt félinformációk birtokában volt. Ennek ellenére néhány napon belül a vidéki városokban is megalakultak a proletárdiktatúra direktóriumai, ám „vegyes” összetétellel, és nem feltétlenül Kun Béláék ideológiájához passzoló irányítókkal.  Jellemző volt, hogy sok helyen székükbe maradhattak a korábbi vezetők, csak „átcímkézték” őket. Budapestről persze észlelték ezt a „hibát” és próbálták is korrigálni: alkalmas embereket küldtek a tanácsokba.

A Tanácsköztársaság egyik legismertebb plaktája (Forrás: Internet)

Az előadó felvetette azt a kérdést is, hogy vajon vidéken volt-e létjogosultsága annak, vagyis volt-e valós igény arra, hogy alulról szerveződjenek a munkástanácsok? A történész szerint kevéssé valószínű, hiszen mint arról már szó volt, kommunisták alig voltak vidéken. A munkások körében inkább a szociáldemokratáknak voltak támogatóik. Ugyanakkor az ország akkori állapotában (gazdasági válság, infláció, a földosztás elmaradása), az általános elégedetlenség miatt voltak, akiket vidéken is meg tudtak győzni a kommunista jelszavak. Annál is inkább, mert az 1918-as őszirózsás forradalom nem tudta orvosolni a problémákat.

Ami Zala megyét illeti: Zalaegerszeg és Nagykanizsa rivalizálása miatt a megye kettészakadt északi és déli direktóriumra, és mind a kettő magát tekintette a megye irányítójának. A zalaegerszegi eseményekről dr. Paksy Zoltán főlevéltáros, a konferencia szervezője, a nagykanizsairól pedig dr. Foki Ibolya főlevéltáros, a kanizsai Fabik-féle tengerészkülönítmény működéséről pedig Bekő Tamás levéltáros számolt be.

Paksy Zoltán előadásából többek között kiderült: Zalaegerszegen március 24-én történt meg a hatalomváltás, de a mi városunkra is igaz, hogy nem volt erős szociáldemokrata párt, és a korábbi vezetők közül sokan a székükben maradtak. Czobor Mátyás polgármester is. A régi és az új elöljárók a város dísztermében gyűltek össze, ahol a Zalaegerszegi Munkástanács vezetője, Vigh István szociáldemokrata párttitkár bejelentette a háromtagú direktórium megalakulását (rajta kívül Dandy Ferenc és Varga Gábor volt a tagja). Az eskütétel után a vármegyeháza előtti téren (vagyis a mai Kvártélyház előtt) folytatódott a hatalomátvétel és az ünnepség.

A történész elmondta: az egyik legfontosabb változás az volt, hogy minden korábbi tisztviselő mellé direktóriumi küldötteket, vagyis „politikai bizalmikat” neveztek ki.  Czobor Mátyás polgármester mellé például egy kommunista érzelmű ügyvédet, a zalaegerszegi járási főszolgabíró mellé pedig egy kőművest. Április 7-én tanácsválasztásokat is tartottak a megyében, melyet – a karhatalom mozgósítása következtében – a munkáspárt nyert. Természetesen vidéken is megtörtént az államosítás és kolhozok (termelőszövetkezetek) alakultak. A tanácshatalom bukására egy gyors akció keretében, augusztus 3-án került sor, amikor a székely hadosztály katonái lefegyverezték a vörös alakulatokat. Ezt követően visszaállt a régi közigazgatás, de a Tanácsköztársaság szereplőinek retorziója sem maradt el.

Hamburger Jenő szobra sokáig a zalaegerszegi Pontház előtt állt

A konferencián szóba kerültek még a Lendva-vidék eseményei is (dr. Göncz László történész, ljubljanai Nemzetiségi Kutatóintézet), valamint a mára már elfeledett dr. Hamburger Jenő orvos életútjáról is hallhatott érdekességeket a közönség (Megyeri Anna történész, Göcseji Múzeum). Az egykori katona- és röntgenorvosnak sokáig Zalaegerszeg belvárosában is állt szobra, de számos megyei intézmény is viselte a nevét.

Simon Beáta, a levéltár könyvtárosa az 1918-19-es évek zalai nőszervezeteinek és feminista aktivistáinak ténykedését elemezte. Kiemelve, hogy a nőszervezetek nem sok eredménnyel ugyan, de szót emeltek az általános választójog kiterjesztéséért. Ezenkívül tanfolyamokat, előadásokat szerveztek, de munkaközvetítéssel is foglalkoztak. Az aktivistákat a Tanácsköztársaság bukása után nem kerülte el a retorzió, felelősségre vonás.

Bakonyi Péter levéltáros a zalai tanárok és tanítók tanácsköztársaságbéli szerepét ismertette. Dr. Kulcsár Bálint levéltáros az egyik zalaegerszegi direktóriumi tag, Nádasdi Mátyás tevékenységét és életét mutatta be. Erős Krisztina levéltáros pedig a Tanácsköztársaság 1945 utáni kultuszáról, vagyis a dicsőséges 133 nap szocialista emlékezetéről tartott előadást.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK