2024.07.19., péntek - EmíliaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Ruhagyár: nemcsak munkahely, közösségi színtér volt

2023. november 08. szerda, 17:48
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: Göcseji Múzeum
A Zalaegerszegi Ruhagyár létrejöttének, működésének politikai és gazdasági okairól, hatásairól több tanulmány is született már az elmúlt évtizedekben. Erős Krisztina történész-muzeológus (Göcseji Múzeum) viszont a ruhagyár, mint közösség történetét kutatja, elsősorban az egykor ott dolgozó nők életútján keresztül.

Történeti kutatás a női dolgozók életén keresztül

Eddig hét olyan interjúalanya volt, akik a legrégebbi időktől dolgoztak a gyárban, így életük szorosan összefonódott a ruhagyár mindennapjaival, ami – elmondásuk szerint – sokkal több volt, mint egy munkahely. A történész az „oral history” módszerén kívül tárgyi dokumentumokat (fotókat és egyéb relikviákat) is gyűjt, melyek egy 2026-ra tervezett kiállítás alapját képezik. Erős Krisztina a kutatás eddigi eredményéről a keszthelyi Balatoni Múzeumban megrendezett Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napok keretében számolt be. (A kétnapos konferencián a Zalaegerszegen működő tudományos műhelyeket a Göcseji Múzeum, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Zala Vármegyei Levéltár munkatársai képviselték.)

Erős Krisztina a megyei közgyűjteményi napokon tartott előadást (Forrás: Göcseji Múzeum/Bicskei József)

Előadásában többek között kiemelte: az 1951-ben megnyílt Zalaegerszegi Ruhagyárban mintegy 4000-en dolgoztak a „csúcsévekben”, az üzem az 1970-es években Közép-Európa legmodernebb gyárának számított. Nemcsak a szovjet tagállamokba és európai országokba exportáltak, hanem az USÁ-ba is. A dolgozók élete szinte eggyé forrt a gyár életével. A téma annál is inkább érdekes a történész számára, mert a kutatás szempontjából vizsgált női munkaerő többsége falvakból költözött a városba, ami miatt egész élethelyzetük megváltozott. 

A varrónők és más dolgozók élettörténeteit kutatja a történész

Hogy mit adott működésének 50 éve alatt a gyár az ott dolgozóknak? Az interjúalanyok szerint leginkább közösséget és családot jelentett. Tulajdonképpen egy „minivárosként” működött, hiszen a konkrét gyártáson túl, számos szolgáltatást is biztosított a munkahely. Gondoskodtak a szak- és továbbképzésekről, de önálló könyvtár is volt, ahol a klasszikusokon kívül főként politikai ismeretterjesztő könyveket lehetett kölcsönözni. Még üzemi lapot is indított itt a megyei lapkiadó vállalat; a kéthetente megjelenő Zalai Konfekció a gyár mindennapi életéről tudósított (a döntésektől és tervektől kezdve, a különféle eseményeken át, a munkások szórakozásáig). Természetesen saját üzemi konyha, büfé, valamint munkásszálló és bölcsőde is működött. Utóbbira nagy szükség is volt, hiszen rengeteg fiatal anya dolgozott a gyár falai között, akik egy rövidebb szülési szabadságot követően gyorsan visszatértek a munka világába.

Tornaóra a gyárban

A kutatásból az is kiderül, hogy a ruhagyár vezetése nagy hangsúlyt fektetett a dolgozók szórakoztatására és a testmozgásra. Saját atlétikai-és sportpályájuk volt, a különféle sportmozgalmakban, sportfoglalkozásokon 200-300 fő mindig aktívan részt vett. Rendszeresek voltak a gyárak közötti mérkőzések, versenyek, ahol a ruhagyári csapatok számtalan díjat nyertek. Mindezek mellett sor került a testet átmozgató, rövidebb tornaórákra is, melyeknél a hangosbemondón keresztül diktálták a gyakorlatokat. Ezenkívül tánc- és színjátszócsoport, női kórus, szavalókör működött a gyár keretein belül, sőt a családi élet színterévé is vált az üzem, hiszen névadóünnepségek, névnapok, nyugdíjazáshoz kapcsolódó köszöntések egyaránt mindennaposak voltak. Sőt, a társadalmi szerepvállalás jegyében rászorulókon, vagy a város egyéb közösségein is gyakran segítettek; ágyneműket, vagy más használati tárgyakat varrtak, adományoztak.

Önálló könyvtár is működött

Az interjúalanyok visszaemlékezéseiből az is kiderült a történész számára, hogy a húsz éve bezárt ruhagyár máig meghatározó az egykori dolgozók gondolkodásában. Nemcsak életre szóló barátságok köttettek, hanem az identitásuk részévé is vált, hogy ők „ruhagyárosok” voltak. Jól jelzi ezt az is, hogy a volt kollégák immár tíz éve rendszeresen találkoznak egymással. (A muzeológust lapunk egy korábbi cikke apropóján kereste fel e találkozók főszervezője, hogy segítené a kutatómunkáját.)

A ruhagyár egykori épülete

Erős Krisztina úgy látja, hogy az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy a személyes történeteken keresztül feltárjuk a múlt e szeletét, és a gyárban dolgozó nők életkörülményeit. Mindez azért is fontos kutatási téma, mert a ZA-KO Ruhagyár története szorosan összefonódik Zalaegerszeg történetével is. 

(Archív fotók: Göcseji Múzeum)
     

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK