Fogolytábor, hadikórház és háborús cenzúra

Az első világháború története sokkal több, mint a katonai események története, hiszen az elhúzódó harci cselekmények hatása a háttérországok mindennapjaira is kihatott. A fenti megállapítások azon a tudományos konferencián hangzottak el, melyet a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára és a zalaegerszegi önkormányzat szervezett a Nagy Háború befejezésének századik évfordulója alkalmából. A levéltár, a megyei könyvtár és a Göcseji Múzeum szakemberei Zalaegerszeg 1914-18 közötti társadalmi és gazdasági életét, illetve a háború alatti „mindennapokat” elemezték; a legfrissebb kutatások eredményeképpen.
 

A tudományos ülésen – melyen kilenc előadás hangzott el – a fővárosi Magyar Nemzeti Levéltár nevében dr. Mikó Zsuzsanna, általános főigazgató-helyettes mondott köszöntőt. Kiemelte: az 1914-ben eldördült pisztolylövés alapjaiban változtatta meg Európa térképét. A háború kitörésének okait, illetve mindezek következményeit a történészek és a politikusok azóta is a maguk módján értelmezik, magyarázzák. Miközben a háború veszteségei – így a trianoni békével járó területvesztések is – máig feldolgozatlanok.

Konferencia a hátországi mindennapokról

A konferenciát megnyitó Balaicz Zoltán polgármester többek között elmondta: nincs olyan magyar és zalaegerszegi család, akit ne érintett volna valamilyen formában az első világháború. Az ő egyik dédapja például a 48-as gyalogezred katonájaként harcolt az olasz és szerbiai fronton.

A konferencia előadói

Bár az emlékülés a hátország, azon belül is Zalaegerszeg hétköznapi életébe engedett bepillantást, az első előadó, Kiss Gábor könyvtárigazgató (Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár), a zalai alakulatok harci cselekményeibe avatta be a hallgatóságot. Mint mondta: Zala megyében a férfiak harmadát mozgósították, akik három különböző alakulatban harcoltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege nem volt felkészülve egy ilyen méretű háborúra. Jól jelzi ezt többek között az is, hogy a keleti frontra vezényelt zalai lovasság karddal harcolt az oroszok ellen. Olyan veszteségeket szenvedtek el, hogy – takarmány és ló híján – végül gyalogos alakulattá váltak.

Mindeközben Zalaegerszegen is zajlott az élet, amelyre maximálisan rávetült a háború árnyéka. 1915 nyarán már hadifogolytábor létesült Pózva közelében (mai külső kórház). Minderről dr. Gyimesi Endre történész, a levéltár nyugalmazott címzetes igazgatója beszélt. A húszezer ember befogadására tervezett hadifogolytábor modern volt és megfelelt a higiénia feltételeinek. Olyannyira, hogy víz- és szennyvízhálózata lényegesen fejlettebb volt, mint a belvárosi házaknak, lakásoknak. Nem csoda, hogy a helybéliek nem nézték jó szemmel a tábort. Annál is inkább, mert az saját vágóhíddal is rendelkezett, a munkára fogható foglyok pedig nagy segítséget jelentettek a mezőgazdasági vállalkozások számára. „Ügyeskedők” sokasága is megjelent a tábor körül, ami szintén zavarta az itt élőket. A zalaegerszegiek vasárnaponként kijártak a táborba foglyokat nézni; mint afféle látványosságot. Míg polgármesteri felhívás nem született e hétvégi „program” korlátozásáról, illetve a foglyok nyugalmának biztosításáról.

A pózvai hadifogolytábor - későbbi internálótábor - épületei (Forrás: Megyeri Anna szerk.: Utcák, terek, emberek. Zalaegerszeg régi képeken)

Hogy mennyire lassan alakult ki a zalaegerszegi társadalomban a szolidaritás eszméje, jól mutatta Bekő Tamás előadása is. A levéltár munkatársa a hadigyámoltak gondozásáról szólt, felelevenítve, hogy az intézményes gondoskodás is a háború következményeképpen indult el az országban. Az első jótékonysági koncert azonban érdeklődés hiányában elmaradt Zalaegerszegen. Miközben Keszthelyen és Nagykanizsán nagy sikert aratott az ugyanerre a célra hirdetett hangverseny. Eleinte ugyancsak nem mutatkozott együttérzőnek a lakosság az olasz és szlovén menekültek irányában sem, akik 1915-ben érkeztek a város környékére. A nagy számban érkező polgári személyek zalaegerszegi tartózkodásáról, és a helyiek tiltakozó magatartásáról dr. Foki Ibolya főlevéltáros számolt be.

Üres újságoldalak a cenzúra miatt

Béres Katalin és Megyeri Anna történészek (Göcseji Múzeum) a város háború alatti egészségügyi életébe engedtek bepillantást. Béres Katalin arra az érdekes helyzetre világított rá, hogy hogyan tudott egyazon épületben (állami főgimnázium, ma Zrinyi-gimnázium) működni a hadikórház és az iskola. És hogyan befolyásolta mindez a diákok életét, valamint miképp lazult az iskolai – és az apák távolléte miatt az otthoni – fegyelem. Megyeri Anna pedig többek között arról beszélt, hogy milyen módon sikerült a háború kitörésekor életet lehelni a vöröskereszt szervezetébe, és hogyan szerveztek ápolónőképző tanfolyamokat a hadifoglyok ellátására.

A konferencián szó esett az 1974-ben (az SZTK építésekor) felrobbantott kórházkápolna építésének körülményeiről is. Csomor Erzsébet nyugalmazott levéltáros előadásában elhangzott: a közadakozásból épült imaháznak 1914-re kellett volna elkészülni, ám csak 1919-ben adták át, „a közkórház mindenkori betegeinek vigasztalására”.  A világháború kapcsán a korabeli sajtó szerepe is fókuszba került. Szabóné Simon Beáta levéltári könyvtáros előadásából kiderült: a városban két hetilap – Zalamegye, Magyar Paizs – működött a tárgyalt időszakban. Ezekből az aktuális közhangulat, a hatalom propagandatörekvései, a gazdasági- és hadi helyzetet egyaránt kiolvasható. És a média közvetített a katonák és az otthonmaradottak között is. Bár az egyre erőteljesebb cenzúra miatt sokszor üres, vagy hiányos oldalakkal jelentek meg a lapok.

Az 1919-ben felépített kápolna a kórház udvarán (Forrás: Megyeri Anna: Utcák, terek, emberek)

A háború utolsó hónapjairól, illetve az azt követő országos szintű forradalmi változások helyi hatásáról dr. Paksy Zoltán főlevéltáros értekezett. 1918. november 2-án Zalaegerszegen is megalakult a Nemzeti Tanács, a polgármester személye (Czobor Mátyás) azonban változatlan maradt, és általánosságban is elmondható, hogy a helyi közéletben nem történt hatalomváltás. Míg az országban drámai volt a helyzet (Őszirózsás forradalom, Tisza István meggyilkolása, IV. Károly lemondása), addig a városban nem voltak komoly politikai konfliktusok a háború lezárásának eredményeképpen.

A tudományos ülés anyaga a tervek szerint kötetben is napvilágot lát.