Vezető hírek
Kocsmák, kávéházak tündöklése és bukása
Vendéglátás évszázadokon át – tudományos konferencia a levéltár szervezésében
Mennyire tükrözi az egyes korszakok politikai, gazdasági helyzetét, a társadalom összetételét, mobilitását, vagy éppen a működést befolyásoló jogszabályi változásokat. Ezekre a kérdésekre kereste a választ az a tudományos konferencia, mely a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának szervezésében valósult meg a napokban. A város dísztermében rendezett ülésen kilenc előadó (a levéltár és a Göcseji Múzeum munkatársai, kiegészülve egy „külsős” szakemberrel) számolt be a helyi vendéglátás történetét vizsgáló legfrissebb kutatások eredményeiről.
A konferencia előadói Balaicz Zoltán társaságában
Éttermek, kávéházak, szállodák tündöklése és bukása, tulajdonviszonyok évszázados múltja, na és különleges kocsmai történetek elevenedtek meg – nemcsak tudományosan, hanem szórakoztató módon is. Az előadók segítségével a 18. századtól egészen a 2000-es évek elejéig tehettünk egy képzeletbeli túrát a bel- és külvárosban; érintve a legfontosabb vendéglátóhelyeket. (Persze a teljesség igénye nélkül, hiszen minden étterem, presszó történetét lehetetlen lenne egy konferencia keretében bemutatni.)
Emléke, személyes kötődése mindenkinek van valamelyik hely iránt, fogalmazott az ülést megnyitva Balaicz Zoltán. A polgármester például az egykori Zóna étteremre, az Arany Bárány Szálló cukrászdájára és a HEMO-ra emlékszik vissza szívesen gyerekkorából. Mint mondta, a város a jövőben is támogatja a helytörténeti kutatásokat; erre a célra 200 millió forint áll rendelkezésre a költségvetésben.
Mint azt dr. Káli Csaba, a levéltár igazgatóhelyettese, a konferencia szervezője és elnöke bevezetésképpen jelezte: a közgyűjtemények ebben a témában még nem rendeztek tudományos ülést. A cél az volt, hogy különböző nézőpontból vizsgálják meg azt a kérdést, hogy bő két évszázad alatt miképp változott Zalaegerszegen a vendéglátás.
Illusztráció (Forrás: ZalaMédia archívum; Internet)
A kezdeti időkről, vagyis a 18-19. századról dr. Kulcsár Bálint levéltáros számolt be. Mint megtudtuk, a kocsmák és vendégfogadók főleg a város bevezetői útjain (az akkor még önálló, később Zalaegerszeghez csatolt településeken, például Andráshidán, Olában, Kaszaházán), valamint a belvárosban voltak. Ebben a korszakban még földesúri jog volt az italmérés, de bérlő szinte bárki lehetett. Már ekkoriban is volt például női kocsmáros. A bor-és sörmérőkre jellemző volt a mobilitás (az ország más részeiről, vagy határon túlról érkeztek), és sok volt köztük a németajkú. De az sem volt ritka, hogy a kocsmárosok más felekezethez (evangélikus, zsidó) tartoztak. Ezekben a korai évtizedekben a templomon kívül tulajdonképpen a kocsma volt az egyetlen közöségi hely, emiatt sokféle népség verődött itt össze, így a konfliktusok is gyakoriak voltak.
Nemcsak kocsmai konfliktus, hanem dorbézolás és propaganda célú (nép)etetés is jellemző volt az egyes koraszokra, különösen tisztújítások, választások idején. Molnár András levéltárigazgató a reformkori közéleti lakomákról és fogadásokról, mint tömegrendezvényekről számolt be. Kiemelve például az 1843-as vármegyei követválasztás előtt megrendezett kaszaházi kortesgyűlést, ahol körülbelül 3500-an gyűltek össze, és 5700 liter bort, valamint 92 mázsa marhahúst fogyasztottak el a jelenlévők (hogy a többi csemegét és nedűt már ne is említsük). A történész utalt arra is, hogy ezek a rendezvények sokszor féktelen italozásba torkolltak, a liberális és konzervatív oldal pedig nemcsak figyelte egymás kortesrendezvényeit, hanem sok esetben kritikával, gúnnyal is illették a másikat.
Megyeri Anna nyugalmazott történész-főmuzeológus és Szabóné Simon Beáta levéltári könyvtáros már a belvárosba invitálta a hallgatóságot. Előbbi előadó Zalaegerszeg egykor népszerű kávéházainak történetét elevenítette fel (így a Kummer, a Központi, valamint a Bárány-és a Korona szálló kávéházait). A gasztronómiai élményen túl a kávéházak szerepe az volt, hogy felvirágoztassák a társasági életet, annál is inkább, mert számos székhellyel nem rendelkező egyesület tartotta a kávéházakban a gyűléseit. Rendezvényeik reklámul is szolgáltak a vendéglátóhelyeknek, hiszen a civil eseményekről, táras összejövetelekről rendszeresen beszámolt a sajtó. Simon Beáta a 20. századi Kossuth utca vendéglőit tekintette át a mai Csány tértől a Dísz térig. Kiemelve a régi marhavásártér mellett lévő Fehérképi vendéglő, a Göcseji-sörkert és a városközpontban álló Göndöcs-, majd Gosztonyi vendéglő (később Nefelejcs) tulajdonviszonyait, vendégkörét.
Béres Katalin történész-főmuzeológus az Arany Bárány Szálloda két világháború közötti mizériájáról, valamint a tulajdonos Szép Ferenc zsugoriságáról számolt be. Jelezve: a rossz üzletpolitika, valamint a várossal és bérlőkkel való folyamatos konfliktus miatt sokszor bezárt a szálloda, így a városba érkezők elszállásolása nehézkes volt.
A vendéglátás egy sajátos formájáról, mégpedig a fesztivál társadalmi és politikai jelentőségéről értekezett dr. Paksy Zoltán főlevéltáros az 1935-ben megrendezett nagyszabású esemény, a Göcseji Hét kapcsán. Kiemelte: a rendezvény célja kettős volt, egyrészt Zalaegerszeg várossá válásának 50. évfordulója alkalmából szerveződött, másrészt viszont propaganda szerepet is betöltött. Az egyhetes rangos kulturális rendezvény (melyre a fővárosból is tömegek érkeztek) az egyszerű „eszem-iszomon” túl a városkörnyéket és Göcsejt kívánta népszerűsíteni. Az idegenforgalom- és a gazdaság fellendítésén kívül identitáserősítő szerepe volt, ami egyébként is jellemző a két világháború közötti időszakra.
A második világháborút követő államosításokról dr. Káli Csaba számolt be. 1945-50 között számos vegzálás érte a még meglévő vendéglátósokat. A cél az volt, hogy (pár soros sablon lemondónyilatkozattal) ajánlják fel tulajdonukat az államnak. Az üzletek (vagyis vállalkozások) jó részét 1950-ig, a hozzájuk tartozó épületeket pedig 1952-ben államosították. Ekkoriban jött létre a Zalaegerszegi Vendéglátóipari Vállalat is, megbontva mindezzel a korábbi keresletet és kínlatot. A kialakult helyzet a zugkiméréseknek kedvezett, annál is inkább, mert a lakosságszám emelkedésével nőtt az igény a kocsmák és más vendéglátóhelyek iránt.
A konferencia végén Háriné Eszéki Mariann idegenforgalmi közgazdász az egykor népszerű „Resti” történetét idézte fel – a felemelkedéstől a megszűnésig – saját családtörténetén keresztül. A vasútállomás éttermének alapító-tulajdonosa ugyanis dédapja, Eszéki (Ekhamp) Kálmán volt. Erős Krisztina történész-muzeológus pedig Kaszaháza 20. századi vendéglőiről szólt. Különös tekintettel az egykori Halészkertre, amiből a rendszerváltozás után egy időre kínai étterem lett.
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Múzeumok Őszi Fesztiválja a MindszentyneumbanLetartóztatás - Késsel fenyegette korábbi párjátPénzügyi vonatkozású kérdés és panasz esetén díjmentes segítségFejlesztés a Páterdombon - lezárják a Szegfű utca Kinizsi utca és Báthory utca közötti szakaszátÚjabb forgalmirend-változás a zalaegerszegi Ady utcában!Fejlesztés indul a zalaegerszegi Göcseji útonGasztroséta Zalaegerszegen a turizmus világnapjánKutatók éjszakája: mesterséges intelligencia a mindennapokbanMegújult a Bíró Márton utca – Béke-ligeti utca csomópontGázolt a vonat Zalaegerszeg és Zalaszentiván között -
rovatunk hírei
1000 üdvözlőlap és meghívó Verdák: Al Barátokra lel101 híres bombázó Traffipax infó 2016.Július 20.Páka szerethető, élhetőSármellék sikereiNaperőmű létesülhet Söjtörön"Amerikából jöttünk, 25 érmet hoztunk!” Tavat kerülő vesebetegekKöszöntötték az 500 ezredik ügyfelet top 10
Jótékonysági hegedűkoncert Nauratyill Esztertől Emléktábla Siklósi VilmosnakBiciklitúra a szív egészségéértMúzeumi kerengő PetőfirőlFejlesztés a Páterdombon - lezárják a Szegfű utca Kinizsi utca és Báthory utca közötti szakaszátPénzügyi vonatkozású kérdés és panasz esetén díjmentes segítségEgy zalaegerszegi anyaotthon diplomaterveXIX. Zalai MurcifesztiválSikeres szezont zárt a Festetics-kastélyValóságrészletek - fotókiállítás