Új sorozatot indítottunk a Göcseji Múzeum oldalán: "Bemutatkozik a.....” címmel. Célunk, hogy a kívülállók számára talán kevéssé ismert múzeumi foglalkozásokat – és a mögötte álló embert is közelebb hozzuk a Látogatókhoz; azokhoz, akik felkeresik gyűjteményeinket, és azokhoz is, akiket honlapunkon Olvasóként köszönthetünk.
Fiatal kora ellenére szakmájában megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen. Rengeteget dolgozik, munkája a hobbija is, tehát nemcsak a munkahelyén, de otthon is a kezébe veszi színlőpengét, a sáskalábat és a gérládát, de állítása szerint gyakran dolgozik rejboló kalapáccsal és holker vésővel is. Nos, ha ezek nem csengnek ismerősen, nem véletlen. Speciális asztalos szerszámokról van szó; akinek a kezében megelevenednek a régi eszközök, éppúgy, ahogy a régi korok tárgyai: Horváth Imre.
Bemutatjuk a Göcseji Múzeum okleveles fa-bútor restaurátor művészét.
Hogy kezdődött a pályád?
Bútorasztalosként végeztem az Ipari Szakmunkásképző Iskolában, majd elvégeztem a Szakmunkások Szakközépiskoláját, és a Műtárgyvédelmi Asszisztens tanfolyamot. A Magyar Képzőművészeti Egyetem egy hetes felvételi vizsgáján elsőre sikerült bekerülnöm ötszörös túljelentkezés mellett tárgyrestaurátor szakra, az okleveles restaurátor művész végzettséget 2004-ben szereztem meg. Már gyerekkoromban is barkácsolgattam, és amikor a pályaválasztásra került a sor, sok minden szólt amellett, hogy a fát, a fával való foglalkozást válasszam. Jól megmunkálható, jó munkakörülmények között lehet vele dolgozni, és igazán szép dolgokat lehet belőle készíteni. Jó osztályba jártam, mindenki szerette, amit csinált, és nagyon jó volt az oktatónk, nem csak a szakmára, de az életre is tanított bennünket. A munkának mindigis az a része érdekelt, ahol egyedi termékek születnek. A Göcseji Múzeumba úgy kerültem, hogy kerestek egy megbízható, faipari végzettséggel rendelkező szakembert, akit később be is iskoláznak – és én mindenképp tovább akartam tanulni, úgyhogy a beiskolázás lehetősége is vonzott, ezért megpróbáltam, és sikerült. Első munkáimban Varju András, mostani főnököm volt nagy segítségemre. Első munkám például Csány László asztalának restaurálása volt, az asztal sérült lábának kiegészítése volt a feladat.
Mit szeretsz a munkádban?
Minden feladat egyedi, ezért új kihívást jelent. Mindent szeretek alaposan megcsinálni, legyen az restaurálás vagy bármi, aminek nekiállok. Jó érzéssel tölt el, amikor egy munka befejezése után rácsodálkoznak a gyönyörűen restaurált alkotásra.
