Múzeumi teadélután, személyes történetekkel

Városlakók meséltek a „Nőnek lenni akkor…” kiállítás szereplőiről

A kötetlen összejövetelen bevezetésképpen Béres Katalin és Erős Krisztina történészek, valamint Kiss Nóra etnográfus tartottak rövid tárlatvezetést, bemutatva, hogy miért volt fontos a kilenc hölgy életútja Zalaegerszeg szempontjából.

Fazekas Márta a Saly-lányokról mesélt

Ezt követően átadták a szót a közönségnek, hogy meséljenek személyes történeteket, idézzenek fel régi emlékeket a kiállítás főszereplőivel kapcsolatban. (A beszélgetés moderátora Szényi Krisztina, a múzeum kommunikációs munkatársa volt.)

Persze nem mindenkiről tud már sztorikat az utókor. Festetics Máriáról a ma élőknek nyilván nem lehet közvetlen emléke. Mint ahogy Hegedüs Klári színészhez is kevesebb történet társul, mert külföldre költözött és ott is hunyt el.

Hangulatos teadélután a kiállítótérben. A moderátor Szényi Krisztina volt

A fényképész Saly-lányokról, Háry Emma költőről, Farkasovszky Terike tánctanárról, Fráter Blanka óvónőről, vagy Grész Irmáról, a polgári leányiskola igazgatójáról viszont még bőven lehet személyes emléke néhány zalaegerszeginek. A közönség be is mutatott jó néhány fotót, és elmesélt pár érdekes történetet a szereplőkről. Háry Emma unokatestvére például két olyan kézzel írt verset hozott a költőtől, melyeket élete utolsó éveiben írt, és ez idáig a család nem mutatta meg őket senkinek. Pedig a múzeum az elmúlt években sok információt és dokumentumot kapott a még élő rokonoktól, melyek segítették Háry Emma és testvérei életútjának alaposabb megismerését. 

Háry Emma utolsó versei is előkerültek

A vendégek közül Fazekas Márta több olyan családi fotográfiát hozott, melyek a Saly-nővérek műtermében készültek. Egyik fotón Márta édesanyja és a Saly Margit látható fiatal korában. A két család nagyon közel lakott egymáshoz, ezért jó volt a kapcsolatuk. A fotók tulajdonosa kislányként sokat járt a Saly család műtermében. Bár, mint azt Fazekas Márta elmesélte, a három lány közül igazából csak az egyik (Margit) volt közvetlen és barátságos. Ő fogadta az ügyfeleket és intézte a műterem ügyeit. Mariska (aki a képeket retusálta, színezte) és Ilonka (aki a fényképeket készítette) sokkal zárkózottabbak voltak, idősebb korukra pedig kissé emberkerülők is lettek. 

Természetesen Farkasovszky Terike táncóráiról is sokaknak van még emléke, sőt a résztvevők a város jellegzetes épületeit, üzleteit és régi utcáit is felidézték a rendezvény során.

A kurátorok rövid tárlatvezetést tartottak

A teadélutánnal a történészek nem titkolt szándéka – a jó hangulaton túl – az volt, hogy bővítsék a múzeum ismeretanyagát. A város polgárainak közlései és a birtokukban lévő dokumentumok ugyanis fontos forrásértéket képviselnek. Segítik a muzeológusok munkáját abban, hogy minél hitelesebb képet kapjanak egy-egy személy életútjáról, és ezáltal a város történetéről.