2018.10.17., szerda - Hedvig Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Széchenyi az innováció embere

2018. szeptember 27. csütörtök, 17:50
Szerzó: -pet-; Fotó: pP
Lótenyésztés és vízszabályozás Zalában, a balatoni gőzhajózás életre hívása, szerteágazó kapcsolatrendszer a reformkori zalai ellenzékkel; különösképpen Deák Ferenccel. Talán nem is gondolnánk, de e fenti „történések” központi szereplője Széchenyi István.

Az 1791-ben született grófot a magyar történelem egyik meghatározó alakjaként tiszteljük ma is, zalai kötődéseiről viszont már kevesebbet tudunk. Pedig édesanyja, Festetics Julianna (a Georgikont alapító Festetics György testvére) révén birtokainak jó része Zalában volt. Az más kérdés, hogy kevés időt töltött itt, földesúri kötelezettségei miatt azonban mégis része volt a vármegye közéletének.

Kötetben a gróf és a vármegye kapcsolata

Kiss Gábor, dr. Gyimesi Endre, Béres Katalin és Molnár András

Két évvel ezelőtt, Széchenyi születésének 225. évfordulóján tudományos emlékülést szerveztek a város közgyűjteményei, hogy a legfrissebb kutatások tükrében beszámoljanak a gróf és a megye kapcsolatáról. Az előadások anyaga most könyv formájában is megjelent. A Széchenyi és Zala című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A tanulmányokat jegyző nyolc szerző közül öten – Kaján Imre és Béres Katalin (Göcseji Múzeum), Molnár András és dr. Gyimesi Endre (Zala Megyei Levéltár) és Kiss Gábor (Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár) – a zalaegerszegi közgyűjtemények munkatársai. A könyvbemutatón Kiss Gábor könyvtárigazgató Béres Katalint, Gyimesi Endrét és Molnár Andrást kérdezte a fenti témákról.

Széchenyi angliai tartózkodása alatt szerzett tapasztalatokat a lótenyésztés módszereiről, s hazatérve lesújtónak ítélte meg az itteni viszonyokat – derül ki Béres Katalin tanulmányából. A történész elmondta: a Göcseji Múzeum egyik legértékesebb műtárgya az a díszkard, amit Széchenyi 1830-ban ajánlott fel a lótenyésztés előmozdítása érdekében. Valószínűleg ez volt az első hazai vándordíj is.

Ami a lótenyésztés reformkori helyzetét illeti, többek között megtudtuk: a vármegye a tenyésztés biztosítására csak ménlovakból álló ménest tartott fenn, ám ez állandó anyagi problémát jelentett számára. A 46 lóból álló vármegyei ménes a mai Kvártélyház udvarán lévő istállóban állomásozott. Fedezési időszakban (március-augusztus) egy részüket más településekre vitték, a többség azonban itt maradt a városban. Így az „ugratásokra” (fedeztetésekre) is a Kvártélyház udvarán került sor, ami a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint „az összesereglő mindkét nembeli ifjúság nagy botránkoztatása és lármázása mellett” zajlott.

Széchenyi egyébként egy Titán nevű ménlovat is küldött a vármegyének, kilenc pontba foglalva annak helyes tartását. Gondviselésére külön lovászt is kineveztek. A ménlóhoz (vagy inkább a hágatásból származó magas bevételhez) fűzött vármegyei remények azonban nem teljesültek, mert a nemesek sokallták a négy arany hágatási-díjat. A ló ellátási költsége pedig magas volt.

A kötetbemutatón Gyimesi Endre történész a balatoni gőzhajózás életre hívásáról, Molnár András történész pedig Széchenyi és Deák kapcsolatáról, valamint a megye reformkori politikai viszonyairól beszélt. Ahogy a kötetből is kiderül, ez utóbbi nem egy sikertörténet, hiszen Széchenyinek és a vármegyei ellenzéknek nem sikerült maradandót alkotnia; nem voltak ugyanis szinkronban.

Ez utóbbi gondolatot vitte tovább Kiss Gábor is, feltéve a kérdést: miért nem találta meg Széchenyi igazán a helyét nemcsak a zalai, hanem az országos politikai életben sem? Annak ellenére, hogy egy tehetséges, előrelátó, a fejlődésért tenni akaró kiváló egyéniség volt. Az ok valószínűleg az, hogy Széchenyi egész lényében és felfogásában elitista volt, míg a hazai politikai közeg jórészt a köznemesek soraiból került ki, s a gróf lenézte ezt a réteget. (Egy kivétel volt ez alól, Deák Ferenc és testvére. Kapcsolatukat még a viták ellenére is mindvégig tisztelet jellemezte.) Ezen az elitista szemléleten pedig nem tudott túllépni. Félt továbbá attól is, hogy Magyarországon is bekövetkezik az, ami Franciaországban; vagyis megtörténik az arisztokrácia lefejezése.

Akárhogy is, Széchenyiben a kor egyik kiemelkedő gondolkodóját, a modern polgári állam egyik alapítóját tisztelhetjük. Ahogy a most megjelent kötetet üdvözlő dr. Vadvári Tibor alpolgármester is fogalmazott: Széchenyi az innováció embere volt, neve egyet jelentett – és jelent ma is – a haladással.

A Széchenyi és Zala című kiadvány az NKA, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány és a Degré Alajos Honismereti Alapítvány támogatásával jött létre. A borítóterv, tipográfia és a nyomdai előkészítés pedig Orbán Ildikó munkáját dicséri.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK