A háború után épült házakra is figyelnek a városvédők

Czeglédy András építész, az egyesület elnöke előadásában elmondta: szeretnének egy listát készíteni az említett épületek jelenlegi állapotáról, kihasználtságáról, valamint feljegyezni azokat a jórészt háború után épült házakat is, amik nem állnak helyi védettség alatt, ám építészeti értékük jelentős. A felmérés eredményeit el szeretnék küldeni a polgármesteri hivatal illetékeseinek.

A civilek furcsállják, hogy Keresztury Dezső egykori szülőháza, mely az utóbbi hetekben többször is fókuszba került, nem áll helyi védettség alatt, pedig az 1904-ben épített sarokház ezt megérdemelné. Azt is szeretnék a városvédők, ha a házon pár hete elhelyezett Németh János domborműt nem takarná ki egy közlekedési lámpa, illetve jelzőtábla. Ehhez hasonlóan nagyobb figyelmet érdemelne a Kosztolányi úti villasoron álló, úgynevezett "magyar-ház" is.

Czeglédy András úgy látja, hogy bár Nagykanizsának és Szombathelynek sokkal gazdagabb építészeti múltja van, mint nekünk, azért nincs szégyenkezni valónk. Sőt, annál inkább meg kell becsülnünk azt a keveset, amink van. Értékeink nagy része neobarokk és neoreneszánsz stílusú. A szecesszió korszakát sajnos nálunk csak kevés épület jelképezi (Postapalota, és pár Arany János-, Ady Endre-, és Jókai úti családi ház), ezért ezekre különösen nagy hangsúlyt kell fektetni.

Elérkezett az ideje annak is, hogy megvizsgáljuk, hogy a II. világháború után, és a szocializmus évtizedei alatt épült házak közül melyek értékesek, az ugyanis nem igaz, hogy ezekben az évtizedekben csak "rossz" és a városképet romboló házak épültek – fogalmazott az elnök.

A városvédők szerint ezek közül figyelmet érdemel a Ruhagyár épülete, a gyárral szemközi oldalon lévő – egykor a munkásoknak épült – szocreál stílusú házsor. Szintén értékes épület az Éva presszóként ismert Göcseji út-Köztársaság út sarkán elhelyezkedő emeletes ház is, sőt ebbe a kategóriába esik a Kosztolányi út 8. szám alatt álló, egykori Béke étterem, majd Sport vendéglő épülete is.

Az ülésen részt vett Németh József nyugalmazott múzeumigazgató is, aki a 2000-es évek elején Egerszegi Örökség címmel már egy színes kiadványba összefoglalta a város épített és természeti értékeit. Mint mondta: nagy változást nem lát az azóta eltelt időben, örömteli viszont, hogy néhány védett épületet felújítottak az elmúlt években. Szerinte manapság sokkal fontosabb kérdés az, hogy egy-egy ház (legyen az műemléki, védett, vagy besorolás nélküli) használatban van-e, vagy sem. Az utóbbi időben ugyanis számos értékes épület funkció nélkül, üresen áll, ami hosszú távon nem tesz jót sem az épületnek, sem a városképnek.

Boda László a Vártár elnöke lapunknak elmondta: a civilek azt is szeretnék, ha az épületeken kívül a köztéri alkotások állapotára is nagyobb hangsúlyt fektetne a város. Sajnos nagyon sok szobor és emlékmű – amit egykor jó szándékkal kihelyeztek – ma már nem uralja a teret, vagy nem dísze a környezetének, mert vagy körbeépítették őket, vagy a növényzet takarja el a szemünk elől. További céljaik között szerepel az is, hogy a városvezetést valahogy rábírják arra, hogy jogszabályban vagy rendeletben kötelezzék a magántulajdonosokat, hogy épületeiket, és azok környezetét rendben tartsák.