Archivum
Egerszeg Kanizsa ellentét
A kanizsaiaknak az a bajuk, hogy nem az ő városuk lett a megyeszékhely, míg az egerszegiek irigylik Kanizsa főterét, és városiasabb jellegét. Persze ezt nyilvánosan sose vallanák be, mert sokkal jobb azon morogni, hogy miért hívják szeretett településüket "csinált városnak". Generációk nőttek fel a Zalaegerszeg Nagykanizsa ellentéten, melynek gyökerét és valós okait ma már kevesen ismerik. Az ellentét szó helyett amúgy jobb a rivalizálás kifejezést használni; de még ez a finomítás sem képes eloszlatni azt a sok sztereotípiát és előítéletet, ami az elmúlt évszázadokban "beépült az agyakba" a két településsel kapcsolatban.
A rivalizálás történeti okai
Sokan például azt hiszik, hogy Zalaegerszeg a kommunizmusnak köszönheti, hogy megyeszékhely lett, pedig ennél sokkal régebbi a történet - mondta Foki Ibolya történész-levéltáros (a Zala Megyei Levéltár munkatársa), akinek minap jelent meg a "Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918" című könyve. A kötetet a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban mutatták be, ahol a szerző, valamint Kiss Gábor, az intézmény vezetője világított rá a rivalizálás történeti hátterére.
Foki Ibolya kutatásaiból kiderül, hogy a "verseny" egészen a török időkig nyúlik vissza, az ellentét azonban közel sem volt olyan mérvű, és indulatokkal teli, mint ahogy arra az utókor emlékszik, sőt összefogásra is akadt példa. Az okokat a két település eltérő adottságaiban, s a fejlődés különböző irányában kell keresni, annak ellenére, hogy közjogi helyzetüket tekintve azonos szintről indultak, hiszen mindkettő mezőváros volt.
Foki Ibolya és Kiss Gábor a könyvbemutatón
A XVII. század elejétől kisebb-nagyobb megszakításokkal Egerszeg adott otthont a vármegye közgyűléseinek, mégpedig a várban. Az itt tartózkodó csekély számú helyőrség a környező aprófalvak népeinek is védelmet nyújtott, például a török betörésekkel szemben. Ez a központi funkció aztán pozícionálta a várost, így a török vész elmúltával Egerszegen épülhetett fel 1730 és 1732 között a vármegyeháza. A megyeszékhelyi rang innentől állandósult, ami miatt további, az állami adminisztrációt kiszolgáló épületek és központi hivatalok (kvártélyház, sóház, börtön) épültek. A megyegyűlésre sereglők ellátását pedig két fogadó (az Arany Bárány és a Fehérképi) látta el.
Nagykanizsa ezzel szemben a török elvonulása után lepusztult képet mutatott, ám nagyon gyorsan újjáépült. Köszönhetően annak, hogy öt országos útvonal találkozásánál feküdt a város, így kiváló földrajzi helyzete miatt fontos kereskedelmi és ipari központtá tudott válni. Mindezt segítette a zsidó lakosság magas lélekszáma, akik a kereskedelem gyors fejlődésében kiemelt szerepet játszottak.
Már áll a kvártélyház (balra) Egerszegen
A kanizsaiakban jobban élt a függetlenség vágya is, hiszen ők a Batthyány-Strattman család földesúri fennhatósága alá tartoztak, míg Egerszeg közvetlenül a szombathelyi püspökséghez, ami kevesebb kötöttséggel járt. Emiatt a két város polgárainak mentalitása is máshogy alakult: a nagykanizsaiak öntudatosabbak lettek, úgy érezték, hogy a földesúr korlátozza őket a fejlődésben, kereskedelmi és infrastrukturális adottságaik miatt szerettek volna ők a megye székhelye lenni. Ezt kérelmezték is, ám a kezdeményezés nem járt sikerrel, hiszen a költözés túl nagy költséggel járt volna. Arról nem is beszélve, hogy a közigazgatáshoz szükséges épületekkel sem rendelkezett a város.
Zalaegerszegen viszont épp a megyeszékhelyi rang miatt az adminisztrációs és hivatali réteg volt erős, ami tisztelettudóbb, alkalmazkodóbb szellemiséget, habitust kívánt meg. A város stabil értelmiséggel rendelkezett, s a hivatali elit mellé orvosok, pedagógusok, ügyvédek, gyógyszerészek is érkeztek, sőt sok nemes is betelepült. Élénk társadalmi élet zajlott, számos egylet, kör működött. Ez a réteg lett a kezdeményezője a változásoknak is; hatásukra kezdett Egerszeg városiasabb képet mutatni. Kanizsa e téren az élénk gazdaságnak és kereskedelemnek köszönhetően viszont sokkal előbbre járt.
Az élénk kereskedelemnek köszönhetően gyorsan fejlődött Nagykanizsa
Foki Ibolya könyve 180 korabeli dokumentum segítségével vázolja fel a két város különböző irányú fejlődését, betekintést engedve a hétköznapi élet (legtöbb adót fizetők névsora, kiházasítási eszközök jegyzések, újságcikkek, programok, jegyzőkönyvek) rejtelmeibe is. 1874. május 15-én például Zalaegerszegre települt Milshofer Miksa, foglalkozását tekintve kárgyaspiller. Vagyis kártyajátékos. Hogy honnan fújta ide a szél nem tudni, de ha jól forgatta a lapokat, híre bizonyosan Kanizsáig is eljutott...
MEGOSZTÁS
-
rövidhírek
Banki, biztosítási jogvita rendezése a bíróságon kívülMunkaerőhiány a turizmusban: eddig idegen megoldásokkal barátkozik a szakmaMegemlékeztek az Európa Napról az Európa térenMi az a Minősített Fogyasztóbarát Személyi Hitel?Tízezer az álomhatárZalában közel 2800-an érettségiznek Tánc világnapi találkozóTungsram leépítésekHalálos tűz BoncodföldénGimnáziumi rangsor - 2022 -
rovatunk hírei
1000 üdvözlőlap és meghívó Verdák: Al Barátokra lel101 híres bombázó Traffipax infó 2016.Július 20.Páka szerethető, élhetőSármellék sikereiNaperőmű létesülhet Söjtörön"Amerikából jöttünk, 25 érmet hoztunk!” Tavat kerülő vesebetegekKöszöntötték az 500 ezredik ügyfelet top 10
Tehermentesítés, kétirányúsítás, parkolókKelta harcos és gazdag női sír is előkerültÁVH székházból börtönmúzeumFöldön, vízen, levegőbenZalaegerszeg és környékeZalaegerszegASZTALOSMEZŐGAZDASÁGI SEGÉDMUNKÁSMinőségellenőrBunkertúra Lovászi alatt