Idézetek bronzba öntve

Mint arról már korábban beszámoltunk, az alkotó idén ünnepli 60. születésnapját, mely alkalomból a munkásságát bemutató sorozat első része a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyílt meg a közelmúltban. Év elején pedig egy impozáns képes album is napvilágot látott.

Sokszor hirtelen ötletek vezérlik

A Gönczi Galériában látható kiállítás nem véletlenül kapta az Idézetek címet, hiszen azok a kisplasztikák, és érmek kerültek most a kiállítótérbe, melyeket híres művészek alkotásai inspiráltak. De előfordul néhány elődökről készült portré is. Az „idézet” szó persze játékos formában van itt jelen, és több jelentéssel is bír – mondta érdeklődésünkre Farkas Ferenc.

- Azzal, hogy egy-egy szobrommal reflektálok a korábbi művészek alkotásaira, annyit jelent, hogy idézek a nagy elődöktől. Magával az alkotás folyamatával és a kiállítással pedig meg is idézem kicsit a szellemiségüket. Vagy éppen alakjukat, ha portréról van szó. A kiállítás tematikája nosztalgikus is. 2003-ban, a Gönczi Galéria avatóünnepségén Arányok és irányok címmel volt egy közös tárlatunk Fischer Györggyel, Frimmel Gyulával és Gábriel Józseffel. Itt jelentkeztem először ezekkel a művészportrékkal és parafrázisokkal.

Farkas Ferenc azt meséli, azóta nagyon sok ilyen kisplasztikája született, ezért most úgy gondolta, hogy a jubileumi kiállítássorozat keretében egy térbe rendezi az elmúlt 10-15 év termését. A szobrok mellett ebben a témában több érmet is készített, amiket most szintén kiállít, de a tárlaton láthatók fakeretes domborműátiratok is.

- Nagyon sok korábban élt képzőművész, vagy író inspirál, mégsem mondom azt, hogy egyik vagy másik a kedvencem. Az, hogy épp melyik kerül fókuszba, vagy kap nagyobb hangsúlyt, változik az életkorral, vagy azzal, hogy épp min dolgozom, mivel kísérletezem. De az utazások is befolyásolnak. Talán furcsa, de még ennyi idős koromban is nagyon lelkes tudok lenni, ha külföldön járva látok valami olyant, ami számomra új, szokatlan, vagy izgalmas. Szóval olyasmiket formázok meg, olyan alkotók művire reagálok, amik éppen akkor megfognak, éppen abban a pillanatban jelentenek nekem valamit. Sokszor egy hirtelen ötlet vezérel – folytatja.

Farkas Ferencet sokszor nevezik „klasszikus”, vagy klasszicizáló művésznek. Hogy mit szól ehhez? Úgy érzi, néha van egy kis fogalomzavar a kategóriák mögött, és ő nem tartja magát „klasszikus művésznek”. Az igaz, hogy figuratív alkotásokat készítő képzőművészek ma már sokszor megkapják a klasszicizáló jelzőt. Azt viszont sosem szabad elfelejteni, hogy ezekben a művekben általában rengeteg a humor, és a napjainkra történő utalás. Ahogy nála is. Szeretné, ha mindebből átjönne valami, mert a dolgok nem ennyire feketék és fehérek, hogy szigorú kategóriákba rendezzük őket.

Annál is inkább, mert – ahogy mondja – szobrait nem afféle alázatos tisztelgésnek szánja, sokkal inkább átiratoknak, vagy ha úgy tetszik, gegnek.

A Gönczi Galériában nyílt tárlat – melyet Tóth Csaba egyetemi docens, Munkácsy-díjas festőművész ajánlott az érdeklődők figyelmébe – május 17-ig látogatható. Farkas Ferenc zsinagógában kiállított műveit pedig május 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők.